Múlt héten kéréssel fordult a magyarokhoz Kapitány István energiaügyi és gazdasági miniszter. Azt ajánlotta, hogy lehetőleg ne az este hattól kilencig tartó időszakban járassuk csúcsra a légkondikat, és ne ekkor töltsük fel a telefonokat. De miért kér ilyet?
Az áram különleges áru. Megszoktuk, hogy bármit bedugunk a konnektorba, és működik. Van, amikor csak a hűtő duruzsol a konyhában, és van, amikor ég az összes lámpa, megy a porszívó és a villanysütő, és töltőn van az összes laptop és telefon. Nem egyszerű megoldani, hogy ezt mindig megtehessük.
A villamos energia tárolása ugyanis még gyerekcipőben jár. A benzint vagy a cementet megcsinálják a gyárak a maguk tempójában, aztán raktározzák. Az áramot nem nagyon lehet. Léteznek már nagy akkumulátortelepek, de ezek egy ország fogyasztásához képest elenyészőek. Tehát a hálózatban mindig annyi áramnak kell lennie, amennyit épp fogyasztunk.
Az áramtermelésnek három eleme van. Az úgynevezett alaperőművek folyamatosan termelnek, és csak lassan lehet állítani, hogy mennyit. Ilyen például a paksi atomerőmű vagy a nagy hőerőművek, valamint a napelemparkok. Ezek nagyjából ellátják az ipar, a közlekedés és a háztartások igényeit. De amikor délután mindenki hazaér, és bekapcsolja az összes készülékét, akkor a fogyasztás megugrik. És ugyanekkor a napsütés is csökken, a napelemek lassan leállnak.
Ezt az alaperőművek nem tudják kiszolgálni, hiszen ha mindig ennyi áramot adnának, azt nyugodtabb időkben nem lehetne hová tenni. Ilyenkor tehát más forrás után kell nézni. Az egyik ilyen az import: veszünk külföldről. A határon átnyúló vezetékeken tudunk a szomszédainktól áramot venni, ha nekik van feleslegük. Persze amikor egész Európa fuldoklik a hőségtől, akkor Ausztriában és Szlovákiában is mennek a klímaberendezések, és nekik sincs sokkal több. Ha tudunk is vásárolni, akkor megkérik az árát.
A másik megoldás a csúcserőművek beindítása. Ezek másképp működnek: gyorsan fel lehet őket pörgetni, és a csúcsidőben kiegészítik az alaptermelést. Általában földgázzal működő turbinák ezek, és van egy nagy hátrányuk: drágán termelnek. Tehát amikor mindenki egyszerre járat minden készüléket, az sokkal többe kerül az országnak, mint a csúcsidőn kívüli ellátás.
Főleg azért, mert az áramért a háztartás ugyanannyit fizet este hatkor, mint délben. A Fidesz-kormány egyik találmánya a „rezsicsökkentés” volt, vagyis hogy az állam fizeti ki a villany- és gázszámla egy részét mindenkinek. Végső soron persze az állam pénzét is mi adjuk össze, de ezt el lehetett adni úgy, mintha a kormány ajándéka lenne.
Ennek mellékhatása, hogy az emberek nem igazán spórolnak az energiával, hiszen olcsó. Ehhez egyelőre az új kormány sem akar hozzányúlni. Van viszont olyan elképzelés, hogy a csúcsidőben többet kellene fizetni az áramért. Ez részben fedezné a csúcserőművek működési költségét, másrészt rászorítaná a népeket arra, hogy meggondolják, mikor mit kapcsolnak be. Viszont biztosan ellenkezést váltana ki, hiszen senki sem akar többet fizetni.
Az ország áramigénye nagyon megugrott az elmúlt évtizedekben. Sokkal több cuccunk van, amit villany hajt: háztartási gépek, fűtés, klíma, világítás, számítógépek, elektromos autók. A hálózat és a termelés viszont lassabban fejlődött, és amikor az időjárás is megvadul, akkor baj lehet. Ilyenkor egy kormánynak két lehetősége marad. Az egyik, hogy szép szóval kér – a másik, hogy kényszerít. Egyelőre a kérésnél tartunk.
