Van egy nagyon érdekes elmélet, ami szerint alapvetően meghatározza a személyiségedet az, hogy hányadik gyerekként születtél meg a családodban. Vagyis azt, hogy milyen ember vagy, az dönti el, hogy első, második vagy középső gyerek vagy-e. Az elméletet Alfed Adler osztrák pszichológus alkotta meg jó száz évvel ezelőtt. Adler azt is leírta, hogy a születési sorrend alapjaiban formálja a gondolkodást, a viselkedést és úgy általában a többi emberhez való viszonyunkat.
Az elmélet szerint a családban betöltött sorrend jellegzetes tulajdonságokhoz vezethet.
Az egykék, vagyis azok, akik testvér nélkül nőnek fel, gyakran érettebbek, mint a kortársaik. Ez azért van, mert idejük legnagyobb részét többnyire felnőttek társaságában töltik. Magabiztosabbak és általában jobb beszédkészségük van, mint a velük egykorú gyerekeknek. Ugyanakkor szeretik, ha ők vannak a középpontban, ezért nehezebben alkalmazkodnak másokhoz.
Az elsőszülöttek eleinte egykeként éltek, de a kistestvér érkezésekor elvesztik ezt a kiváltságos helyet a családban. Onnantól kezdve már nem ők vannak a középpontban, hanem osztozniuk kell a figyelmen. Az elsőszülöttekből sokszor válnak vezető beosztású, felelősségteljes emberek. Viszont hajlamosak a szorongásra, ami abból adódik, hogy mindent a lehető legjobban akarnak megcsinálni.
A második gyerekek már nem kapnak osztatlan figyelmet a szüleiktől, viszont a nagyobb tesó mindig ott lesz előttük példaképként. A másodikok gyakran próbálják utánozni az elsőt, és rendszeresen megpróbálják utolérni őket. Viszont sokkal jobb csapatjátékosok és jobban alkalmazkodnak új helyzetekhez is, mint az elsőszülöttek. A második gyerekek hajlamosak arra is, hogy jobban feszegessék a határaikat, ezért sokszor lázadónak is szokták őket nevezni.
A középső gyerekek sokszor érzik kívülállónak magukat a családban. Ők sosem a „nagyok”, de egy idő után már nem is ők a legkisebbek a családban. Emiatt nem rendelkeznek a legidősebb testvérnek járó kiváltságokkal, de a legkisebbeknek járó figyelemmel sem. A középső testérek néha túlzásokba eshetnek, ha fel akarják hívni magukra a figyelmet. Rendszerint szókimondó, akaratos személyiséggel rendelkeznek. Ugyanakkor remek alkalmazkodók és társaságkedvelők is.
A legfiatalabbak, a legutoljára született gyerekek mindig a család „kisbabái” lesznek. Emiatt általában kevesebb szigort és több figyelmet kapnak. Társaságkedvelők, és magas érzelmi intelligenciával rendelkeznek. De előfordulhat, hogy nehezebben vállalnak felelősséget, mert megszokják, hogy mások döntenek helyettük.
Persze, ahogy a legtöbb elmélet, ez sincs kőbe vésve. Adler is főleg a személyes tapasztalataiból és nem egy sok-sok emberen elvégzett kutatásból szűrte le a fentieket. Így azt, hogy milyen ember leszel, a születési sorrenden kívül még számos dolog befolyásolhatja.
A személyiség fejlődése rendkívül összetett dolog.
A tulajdonságainkat befolyásolhatja az, hogy mit öröklünk a szüleinktől. A testi adottságaink mellett ugyanis például a vérmérséklet, vagy a velünk született bátorság mind meghatározzák, hogy mikért reagálunk a környezetünkre.
Aztán ott vannak a társadalmi hatások. Hacsak nem egy világtól elzárt farmon élünk, számtalan emberrel találkozunk, miközben felnövünk. Lesznek barátaink, szomszédaink, tanáraink, ismerőseink, akiktől rengeteget tanulunk. A viselkedésünkre és gondolkodásunka pedig komoly hatással lehet minden, ami a családon kívül történik.
Jelentősen befolyásolja a személyiségünket az, hogy milyen kulturális környezetbe születünk, mi a vallásunk, milyen értékek, hiedelmek és normák vesznek körül. Egészen máshogy fejlődik egy gyerek, ha az esőerdőben született egy helyi törzs tagjaként, vagy ha egy európai nagyvárosban él a családjával. A fizikai környezet is hat a személyiségre. Az sem mindegy, hogy valaki egy csendes helyen, a természethez közel nő fel, vagy folyton nyüzsögnek, hangoskodnak körülötte.
És persze még számos dolog van, ami befolyásolhatja, hogy milyen ember lesz valaki. Például az új életesemények is. Egy váratlan költözés, a szülők válása, egy haláleset, vagy épp egy új barátság is mind hatással lehet ránk, és formálhatja a személyiséget.
A születési sorrendről szóló elmélet tehát nem jelenti azt, hogy mindenképp olyanok leszünk, amilyennek Alfred Adler leírta. Viszont segíthet abban, hogy kicsit jobban megértsük magunkat és a családunkat is.
