A májusi eső aranyat ér. Ez az évszázados mondás arra utal, hogy a tavaszi vetésnek nagyon jót tesz a víz. Ilyenkor már elég meleg van a fiatal növények növekedéséhez, és ha öntözést is kapnak, akkor a termés jó lesz. Csakhogy a tavaszi zivatarokból elég gyakran lesz minden gazda réme: jégeső.
A jég borzalmas károkat okozhat a mezőgazdaságnak. A fejletlen növényeket már egyetlen jól irányzott jéggolyó megölheti, vagy súlyosan károsíthatja. A nagyobb jégdarabok a gyümölcsfákra is veszélyesek, mert a sérülések elfertőződnek, kártevőknek nyitnak utat. Arról nem is beszélve, amikor a már érett gyümölcsöt vagy paradicsomot veri szét a jég.
Védekezni ellene sokáig csak imával lehetett, aminek a hatékonysága elég kérdéses. Ezért más módszereket kellett találni.
A mechanikai védelmet a műanyagipar tette elérhetővé. A jéghálókkal egész ültetvényeket lehet betakarni, akár gyümölcsösöket is. Ezek átengedik a levegőt és a napfényt, de a jeget nem. Csakhogy nagyon drága a telepítésük, és vannak más hátrányaik is. Ilyen az, hogy a jégeső általában viharos szelekkel jár, és ha ezek ráborítják az egész építményt a növényekre, az több kárt okoz, mint maga a jég. Ezenkívül akadályozzák a méheket a beporzásban, és a ragadozó madarakat abban, hogy elkapkodják a kártevőket. A sűrű hálók növelik a páratartalmat is, ami penészedést, rothadást okoz.
Legjobb lenne már az égben megakadályozni a jégesőt. Az ember van olyan találékony, hogy erre is volt ötlete. Több is.
Az első ilyen eszköz a jégágyú volt. Ezek a katonai ágyúktól eltérően nagy, tölcséres csövek, amik az ég felé néznek. Régen puskaporral működtek, a maiakban gázzal robbantanak. A jégágyúnak nincs lövedéke. Az elmélet szerint maga a lökéshullám éri el a zivatarfelhőt… ööö, és ott talán szétrázza a jégkristályokat, vagy csinál valamit, amitől majd nem lesz jég. Nincs tudományos bizonyíték arra, hogy működik. Ennek ellenére sokfelé használják. Olyasmi, mint az ima, csak hangosabb.
A másik módszernek több tudományos alapja van. Ezt úgy hívják, hogy felhőmagvasítás. A jégeső akkor alakul ki, ha a felhőben nagyon hideg van. A páracseppek egymáshoz fagynak, és a létrejövő jéggombócok lepotyognak. A beavatkozás lényege, hogy olyan anyagot juttatnak a felhőbe, ami ezt a folyamatot elősegíti. Ez nem megállítja a jégképződést, hanem felgyorsítja. Így sokkal több apró jégdarab képződik, nem pedig kevesebb nagy golyó. Ezek aztán reptükben elolvadnak, vagy legalábbis kevesebb kárt okoznak.
Általában ezüst és jód vegyületét szokták használni. Az ezüst-jodidot először repülőgépekkel vitték fel a felhőbe, de ez nagyon drága volt. Később rakétákba töltötték. Voltak rakétatüzérek, akik felhőkre lövöldöztek! Az üres rakétatest ejtőernyővel ért földet, néha ma is találnak ilyen elveszett rakétát.
Ma már Magyarországon nem rakétáznak, hanem úgynevezett talajgenerátorokkal párologtatják fel az ezüst-jodidot. Csaknem ezer ilyen gép működik az ország területén. A jégkár mértéke csökkent is a bevezetésük óta. De mint tudjuk, az időjárás nagyon bonyolult rendszer, és tudományos bizonyíték nincs arra, hogy ezektől esik kevesebb jég.
Máshol, például Szerbiában viszont továbbra is rakétákkal védekeznek, ahogy ebben a videóban látható.
A jég elleni védekezés nem veszélytelen. A klímaváltozás miatt Magyarországon egyre gyakoribb az aszály, vagyis a szárazság. Az esőt hiányoló, kétségbeesett gazdák gyakran a jégkármérséklő rendszert hibáztatják, mert szerintük amiatt nem esik. Volt példa arra, hogy a generátorok működtetői halálos fenyegetéseket kaptak az elkeseredett termelőktől. Ez nem más, mint bűnbakkeresés. A jégelhárító módszerek hatékonysága nem bizonyított, de az esőt nem gátolják meg.
