Pénteken meghalt a Thomas, a gőzmozdony mesesorozat alkotója, Britt Allcroft. Ő az 1981-től sugárzott mesefilmeket rendezte, a történeteket jóval korábban írta egy brit pap, Wilbert Awry.
Thomas és barátai óriási üzleti sikert hoztak. Ma a Mattel játékgyártó vállalat szedi be a pénzt a thomasos játékvonatokért, pólókért és tolltartókért, a Thomas-élményparkokért és a Thomasnak maszkírozott kisvasúti mozdonyok után is. Szinte minden gyerek találkozik vele élete során – hacsak a szülei határozottan ki nem tiltják a házból a hülyefejű kék gőzöst. És ezt sokan megteszik, mindjárt kiderül, miért.
Akit a mozdony füstje megcsapott…
A sorozatnak vannak jó oldalai. Az egyik, hogy sok kisgyereket bűvöl el a vasút, és ilyenkor vonatból sosem elég. A Thomas-sorozattal ott lehet hagyni őket fél napra, és mindenki örül. Ráadásul az alkotók maguk is nagy vasútmániások voltak. Ezért apró részletkérdéseket is belevettek a mesébe, például a váltók működését, vagy hogy melyik mozdony milyen szénnel tud dolgozni.
Az angol gyerekek nemcsak azt tanulták meg, hogy Thomas egy gőzmozdony, de azt is, hogy Thomas egy szertartályos gőzmozdony (tank engine), vagyis olyan, amelyik nem szerkocsiban húzza maga után a szenet és a vizet, hanem az oldalán cipeli. Ezek előnye, hogy hátrafelé is tudnak haladni.
Diktatúra és halálbüntetés Sodor szigetén
Ám a mese világa közelebbről megnézve meglehetősen sötét. A leggyanúsabb figura természetesen nem más, mint a Kövér Ellenőr. Igazi diktátor, ő irányít mindent, minden kívánsága parancs. Az is, ha az unokáját kell elvinni a kerti mulatságra. És ha egy mozdony nem ugrik az első szóra, akkor megnézheti magát.
Például elküldik a bontóba – ami ugye itt halálbüntetést jelent. Másokat azzal fenyeget, hogy fűtőgépet csinál belőle, vagyis leállítják a pályaudvar mellett, és soha többé nem mehet sehová. Különösen szadista büntetést kapott Henry. A frissen festett mozdony nem akart megázni, ezért egy alagútba bújt az eső elől. A Kövér ellenőr ezért befalaztatta – örökre. Ugye megérdemelte? – kérdezi a mesélő a végén.
Az egyetlen dicséret, amire a szereplők számíthatnak, az, hogy „igazán hasznos mozdonynak” nevezi őket uruk és parancsolójuk. De hát az ember élete nemcsak arról szól, hogy igazán hasznos legyen. Pláne egy kövér ellenőr szolgálatában!
Ezek miatt ma már sok szülő egyenesen károsnak tartja a Thomast. Úgy gondolják, alávetettséget, szolgaságot hirdet, és valami olyan világképet, amit akár fasizmusnak is lehet nevezni.
Valószínű, hogy ennyire nem kell azért félni tőle. A gyerekeket sem ejtették a fejükre, és inkább csak szívesen bambulnak a csühögő gőzösök előtt, anélkül, hogy komolyan vennék ezeket az üzeneteket. Ahogy a Skibidi Toilet sem teszi őket tönkre.
Az már más kérdés, hogy ezek a mozdonyok tulajdonképpen elég ijesztően néznek ki. És ahogy a klasszikus bohócból horrorfigura lett, ezek az arcok sem igazán vonzóak már. Talán valaki egyszer előáll egy cukibb és szerethetőbb vonatos mesével, ami legalább annyira kedves, mint a Verdák.