Új kifejezés pörög a neten, ez a boomerasking. Elsőre azt gondolhatnánk, hogy a boomer (vagyis a baby boomer generáció tagja) és az asking, vagyis a kérdezés szóból áll össze, de nem. Hanem a boomerang (vagyis bumeráng) és a kérdezés kettőse. Az, amikor valaki csak azért kérdez meg egy másik embertől valamit, hogy aztán neki is feltegyék ugyanazt a kérdést.
A kifejezést a Harvard Egyetem és a londoni Imperial College kutatói elemezték, akik szerint háromfajta bumerángkérdezés van.
- Az egyik, amikor valaki dicsekedni akar. Például megkérdi, te mit kaptál karácsonyra csak azért, hogy elmondhassa, neki megvették az új PS5-öt, vagy a legújabb iPhone-t.
- A másik, amikor valaki panaszkodni akar. Például megkérdi, milyen volt a hétvégéd annak reményében, hogy visszakérdezel és elmondhassa, neki milyen borzalmas volt.
- A harmadik pedig az, amikor simán csak azért tesz fel valaki kérdést, hogy aztán elmesélhessen egy tök random valamit, nem is figyelve arra, hogy köze van-e a beszélgetés kontextusához.
És hogy miért nem simán csak elmondja a bumerángkérdező azt, amit akar? A kutatás szerint nagy részük azt hiszi, hogy ha előbb ő kérdez, akkor az olyan, mintha valóban érdekelné őt a másik is, és nemcsak használni akarná valamire. Pedig valójában de. Mert a kérdésre a válasz nem érdekli, csak az, hogy elmondhassa, amit akar.
A kutatás viszont arra jutott, hogy a bumerángkérdezőt mindig kiszúrják. Mert érezni, hogy nem azért kérdez, hogy a másikkal foglalkozzon. Ez már abból is lejön, hogy akármilyen választ kap, rögtön magára tereli a szót. A notórius bumerángkérdezők barátai/ismerősei inkább annak örülnének, ha nem is kezdenének ilyen hamis tiszteletkörrel, ha nem érdekli őket, és egyenesen elmondanák, amit akarnak.
A kutatók tippeket is adnak a bumerángkérdezőknek, amivel leszokhatnak róla. Már ha le akarnak (ami erősen ajánlott, mert a jó emberi kapcsolatok sosem egyoldalúak). Például: csak olyan kérdéseket tegyenek fel, amire nekik nincs aktuális válaszuk/mondandójuk. Így tényleg tudnak fókuszálni a másik emberre. De van még egy módszer, ami ennél nehezebb, ez az önfegyelem. Vagyis, hogy hiába van neki is mondandója, inkább visszakérdez amikor választ kap, elmélyítve a beszélgetést. És nem fordítja rögtön maga felé.
A lényeg nem az, hogy valaki ne beszéljen magáról és csak a másikat hallgassa. Hanem hogy egyensúlyt találjon és ne hallgatóságnak használjon más embereket. (IFLScience)
