A karácsonyi képeslapok, a dalok, a történetek mind arról szólnak, hogy ilyenkor hó borítja a tájat. Hópaplan ül a fenyők ágán, a háztetőkön, szánkón jár a Mikulás, és az ablakba tett gyertyák mögött kékesfehéren világít a hó.
Ilyet országosan 2010-ben láttunk utoljára, de még akkor sem mindenhol. Hómentes, szürke karácsonyok követik egymást, legfeljebb a hegyi településeken hullik valami.
Ez természetesen a klímaváltozás eredménye. 1990-ben, vagyis 35 évvel ezelőtt még az volt a szokatlan, ha sárban-latyakban ünnepeltünk. Most már ez a normális. A Mikulásnak lassan már téli gumira sincs szüksége, nemhogy szánra. És a gyerekek szánkói is csak porosodnak.
Miből lesz a hó?
A hóesést két folyamat is akadályozza. Az egyik maga a felmelegedés: 0 fok felett a csapadékból eső, legfeljebb havas eső lesz, nem hó. Most már jócskán december közepén járunk, és még nemigen ment mínuszba a hőmérséklet.
A másik a csapadék hiánya. Ez nemcsak a télre vonatkozik: idén, tavaly és azelőtt is súlyos aszály sújtotta a földeket nyáron, hosszú hónapokig nem esett számottevő eső. A fehér karácsonyhoz tehát kellene a hideg és a csapadék is, de leginkább egyik sincs.
És ez nem is változik a közeljövőben. Még a derűlátóbb forgatókönyvek szerint is jelentősen csökken az éves hóesés a következő évtizedekben. Egyre nagyobb szerencse kell tehát ahhoz, hogy december végén hótakaró borítsa a tájat.
Ennek a következménye nemcsak az, hogy meg kell barátkoznunk az őszies karácsonyi háttérrel. A mezőgazdaság hagyományos módszere is számol a téli csapadékkal, amit a földek elraktároznak a tavaszi vetéshez – de most már enélkül kell megoldani az életet. A kemény fagyok korábban alaposan megtizedelték a kártevő rovarokat és rágcsálókat is. Azok most már vidáman átvészelik a pulóveres teleket, úgyhogy sokkal több lesz belőlük tavaszra. Sőt új rovarok is betelepülnek, amelyek eddig csak a melegebb éghajlaton tudtak megélni.
Mi pedig hó nélkül maradunk. Illetve a hó luxus lesz: azok élvezik majd, akik el tudnak utazni távoli – egyre távolabbi – hegyekbe. A szánkózás, a hóvár- és hóemberépítés, a hógolyózás már nem minden gyerek élménye lesz, hanem a felső osztályoké, a gazdagoké. A változás utol fogja érni a fenyőfát is: egyre kisebb területen él meg nálunk, így évről évre drágul. Új szokások, újfajta téli élet honosodik meg. A szüleitek pedig egyre többször idézik fel a hetekig tartó hópaplant, a hószünetet, a fehér teleket, amelyek örökre elmúltak.
A hó halálát majd a művészetek dolgozzák fel: filmek, regények, versek szólnak az egykori télről, és arról, miért volt szép a hó.
Rajtad is múlik
A válasz tehát kiábrándító: meg kell szoknunk a száraz, jó esetben esős karácsonyokat, vagy spórolni egy finnországi telelésre. Ráadásul az utóbbi években a klímavédelem sem áll jól. A nagyhatalmak mostani vezetése nem nagyon törődik ezzel, inkább úgy tesz, mintha a probléma nem létezne. Talán majd a ti nemzedéketek változtat ezen – és a ti gyerekeitek újra hóemberek közt karácsonyoznak.
