Magyar Péter és a Tisza Párt kétharmados győzelmet aratott a vasárnapi országgyűlési választáson. Ez lényegében azt jelenti, hogy teljes, mindenre feljogosító hatalmat kapott a magyar választóktól.
A párt ezzel a felhatalmazással darabjaira szedheti a Fidesz-KDNP által meghozott korábbi törvényeket és újraírhatja azokat, hogy Magyarország tényleg demokratikus állam legyen. Vagy – és ez egy fontos vagy – vissza is élhet vele. Hogy így lesz-e, azt még nem tudjuk. A döntésekről csak később derülnek ki, hogy jók voltak-e vagy rosszak.
Azt viszont már tudjuk, hogy az elmúlt tizenhat év fideszes kormányzása milyen nyomot hagyott a társadalmon, a gazdaságon. Az egészségügyünk és az oktatásunk ezer sebből vérzik, a Szőlő utcai botrány után konkrét bizonyítékok láttak napvilágot arról, hogyan hagyta cserben a gyermekvédelem a rábízott fiatalokat.
A kormány nekiment már a tanároknak, a civileknek, a melegeknek, a bíróknak, az újságíróknak, az elmúlt hetekben pedig az is kiderült, hogy a politikai nyomás milyen károkat okozott a rendőrségen és a hadseregen belül. A kirekesztettség és a szegénység több mint másfél millió magyart fenyeget, miközben az ország vezetői és azok barátai hosszú évek óta kastélyokban és luxusjachtokon pihengetve töltik értékes szabadidejüket. Hogy a magyar-orosz viszonyról már ne is beszéljünk.
Mi vezetett a bukáshoz?
A fenti kérdésre a következő időszakban sokan keresik majd a választ. Az biztos, hogy a gazdasági problémákat mindenki megérezte a pénztárcáján, ami nyilvánvalóan elégedetlenséget szült. Ehhez olyan erkölcsileg is vállalhatatlan ügyek társultak, mint amilyen a kegyelmi botrány volt 2024 februárjában. Sok fideszes szavazó számára az volt az utolsó csepp a pohárban.
És éppen akkor, éppen ott berobbant egy új kihívó, aki ráadásul a korábbi igazságügyi miniszter, Varga Judit exférje volt, vagyis „belülről” is jól ismerte a rendszert. Ez sokakban gyanút keltett, ugyanakkor jól jött neki ahhoz, hogy kivédje az elmúlt évek folyamatos lejárató kampányait.
Magyar Péter mögé nem azért sorakoztak fel több mint 3 millióan, mert merőben mást mondott volna, mint az őt megelőző ellenzéki politikusok, hanem azért, mert mostanra már túlságosan sokan akarták leváltani az Orbán-kormányt. A végeredményben egyébként óriási szerepe volt a fiataloknak (a 18-35 év közöttieknek), ők ugyanis jó nagy számban mentek el szavazni, de csak elhanyagolható mértékben voksoltak a Fideszre.
Mit lehet számon kérni?
Magyar Péter győzelme nem azt jelenti, hogy mától itt a Kánaán és egy hónapon belül elönti az országot a pénz. A fent sorolt problémákat nem lehet egy nap alatt kijavítani, főleg, hogy a Tisza-kormány várhatóan nem vastagon megtömve veszi át az államkasszát. De ha lesz igazi, komoly szándék a javításra, Magyarország a fejlődés felé veheti az irányt.
Felveheti a harcot a korrupcióval szemben, felelősségre vonhatja az elmúlt évek bűnelkövetőit, akkor is, ha azok magas rangú emberek. Megerősítheti a jogállamiságot, a partnerségét a NATO-val és főként az Európai Unióval, jó esetben hazahozhatja a visszatartott uniós pénzeket.
Magyar Péter a győzelmi beszédében azt mondta, hogy Magyarország olyan hely lesz, ahol
- nem az számít, hogy ki kinek az ismerőse, hanem, hogy milyen ember,
- a polgárok számíthatnak a kormányukra,
- ahol mindenkinek jár a megfelelő egészségügy, minőségi oktatás, a felhőtlen gyerekkor és a tisztességes időskor.
Hozzátette, hogy olyan országot akar, ahol senkit nem bélyegeznek meg azért, mert mást gondol, mint a többség, vagy mást, máshogyan szeret, mint a többség. A Tisza irányvonala már egyértelműen látszik, de az csak most fog kiderülni, mi valósulhat meg a programjából.
A kétharmados többség egy parlamentben nem túl egészséges dolog. Épp az volt a baj az elmúlt tizenhat évvel, hogy a magyar szavazók túlságosan is rábízták magukat valakire, valakikre. Most ugyanez történik. Ha Magyar Péter tartja a szavát, a kormánya rendbe teheti a törvényeket, méghozzá úgy, hogy azok hosszú távon tényleg a magyarok és ne a politikusok jólétét szolgálják. Ha nem, akkor bőven lesz mit számon kérni rajta.
Kérdés, hogy ha elrontja, jön-e egy új, másik hasonló figura, aki leváltja őt. Ám épp az ő története bizonyítja: mindig jön valaki, akár a semmiből.
