A legtöbb középiskolában ma ballagnak a végzősök, hétfőn pedig megkezdődik az érettségi időszak. Igazi mérföldkő ez, egy fontos korszak lezárása. A ballagási ünnepségen általában elhangzik, hogy a diákok most lépnek ki a „nagybetűs életbe”, és ez amilyen furcsán hangzik, annyira ijesztő is. Pedig tény, hogy a középiskola vége valahogy a felnőtté válás kezdetét is jelenti.
A világban nagyon sokféle módon ünneplik azt a váltást, amikor a gyerekből felnőtt lesz. Ezek közt vannak, amik valláshoz köthetők, vannak, amik inkább csak jelképesek. És vannak olyan szokások is, amiket nagyon viccesnek gondolhatsz, pedig egy-egy népcsoportnak ezek ugyanolyan fontos dolgok, mint nekünk a ballagás.
Bár micvá vagy bát micva
A zsidó hagyományok és a vallás szerint a fiúk 13, a lányok pedig 12 éves koruktól számítanak nagykorúnak. Innentől kell kötelezően betartaniuk a vallási törvényeket. Az ehhez kapcsolódó ünnepléshez tartozik a felolvasás a szent könyvből, a Tórából, amit egy ünnepség követ. Ez gyakran hatalmas bulit jelent a családdal és a barátokkal. A bár micvá egyébként a 13 éves fiúk neve, a bát micvá pedig a 12 éves lányoké. Szó szerint azt jelenti, hogy a „parancsolat fia és lánya”.
A quinceañera (ejtsd: kvinszenyera)
Latin-Amerikában a lányok alig várják a 15. születésnapjukat. Ezt nevezik quinceañerának. Ez nem egy sima szülinapi buli: a lányok hatalmas, színes, habos-babos ruhákba bújnak, mint a mesebeli hercegnők. A ceremónia legmeghatóbb pontja a „cipőcsere”, amikor az apa lecseréli lánya lapos talpú kiscipőjét egy elegáns magassarkúra. Ezzel jelzik a világnak, hogy a kislányból fiatal nő lett, aki készen áll a felnőttkor kihívásaira.
A „Sweet Sixteen” (ejtsd: szvít sziksztín)
A szó szerint „édes tizenhatot” jelentő ünnep főként az Egyesült Államokban és Kanadában terjedt el. Ez a tizenhatodik születésnap, ami sokaknak a gyermekkor végét és a felnőttkor kezdetét jelképezi. Ugyan Amerikában sem számít hivatalosan nagykorúnak egy tizenhat éves, például még nem vehet alkoholt a boltban és nem szavazhat, de rengeteg dologban már önállóan dönthet. Jogosítványt szerezhet, dolgozhat. A tizenhatodik születésnapnak Amerikában sokszor nagyobb feneket szoktak keríteni, mint a tizennyolcadiknak, hatalmas közös bulikkal.
A felnőtté válás napja Japánban
Japánban minden év januárjában tartanak egy külön ünnepnapot azoknak, akik betöltötték a huszadik évüket. A lányok gyönyörű, hosszú ujjú kimonókat (úgynevezett furisode-t) öltenek, és díszes frizurát készíttetnek. Bár régen ez a nap a felelősségről szólt, ma már inkább egy óriási közös buli, ahol a fiatalok a barátaikkal ünneplik meg, hogy végre hivatalosan is nagykorúak.
És még mindig vannak olyan helyek a világban, ahol a felnőtté váláshoz valamilyen fura bátorságpróbát kell kiállni.
A nagy vándorlás: Az ausztrál őslakosok közt még mindig él az a szokás, hogy a fiúknak egyedül kell elindulniuk a vadonba. Ez a Walkabout. Akár hat hónapig is vándorolnak, térkép nélkül, csak a csillagokra és az őseiktől tanultakra hagyatkozva. Aki túléli és hazatalál, azt igazi férfiként fogadják.
Bikaugrás Etiópiában: Él itt egy törzs, a hamarok, ahol a fiúknak sorba állított bikák hátán kell végigfutniuk oda-vissza, négyszer. Ha leesnek, nem házasodhatnak meg, de ha sikerül, nagy tisztelet övezi őket.
Rizs és zsír: Kínában a pumi nevű nép lányai 13 évesen egyik lábukkal egy zacskó rizsre, a másikkal egy zacskó zsírra lépnek. Ez talán viccesnek tűnik, de számukra ez jelképezi a jövőbeli gazdagságot és egészséget.
Ezek a fura szokások persze főleg azért születtek meg, hogy jelezzék a fiataloknak, hogy a felnőtté válás egy csomó új feladatot és sokkal több felelősséget jelent. Ez persze elég ijesztőnek tűnhet elsőre. Viszont hidd el, hogy a legtöbb felnőtt ugyanúgy be volt tojva ettől eleinte, mint ahogy most te is be lehetsz. De attól, hogy felnő valaki, még mindig lehet játszani, tanulni, mókázni, kalandozni, álmodozni. És most drukkoljunk együtt a jövő héten érettségizőknek. Ha pedig nyafognak, nyugodtan emlékeztesd őket, hogy még mindig jobb nekik, mint azoknak, akiknek át kell szaladni egy csomó bikán.
