Biztosan hallottad már, amikor valaki azt mondta, hogy előző életében ezt és ezt csinálta. Vagy talán neked is volt olyan érzésed, amikor megérkeztél valahova, hogy a hely ismerősnek tűnt, mintha már jártál volna ott. Esetleg megismertél valakit, aki olyan volt, mintha ezer éve a barátod lenne. Rengeteg magyarázatot lehet adni az ilyen és az ehhez hasonló érzésekre. Van, aki vallási, más misztikus vagy ezoterikus magyarázatot ad. De mi azért maradjunk a tudománynál.
Mit mondanak a vallások?
Az előző életekről szóló elméletek azt feltételezik, hogy az ember a halála után valamilyen módon újjá tud születni. Vagyis azt, hogy az ember lelke halhatatlan. Viszont az is nagy kérdés, hogy egyáltalán mi az a lélek.
A különböző vallások szerint a lélek az a bennünk lakó, láthatatlan valami, ami azzá tesz minket, akik vagyunk. Teljesen független a testünktől, épp ezért halhatatlan is. Egyes vallások, például a katolikus vallás szerint a lélek a halál után a mennybe vagy pokolba kerül. Más vallás pedig azt tanítja, hogy a lélek egy új testben visszatér a Földre. Ez a lélekvándorlás, és így lehet ismerős valakinek egy-egy helyszín, ember vagy egy esemény.
Ezt az újjászületést és az életek közti „vándorlást” nevezik a vallások reinkarnációnak, vagyis újra megtestesülésnek. Ilyen vallás például a hinduizmus vagy a buddhizmus is, de számos természeti nép hiedelmeiben is előfordul hasonló. Sőt, egyes ókori görög filozófusok, például Platón vagy Szókratész is hittek a lélekvándorlásban.
A keleti vallásokban gyakori a lélekvándorlás
A hinduk például azt vallják, hogy a lélek örök és elpusztíthatatlan. A test pedig olyan, mint egy ruha. Ha elkopik, a lélek leveti és újat vesz fel. De persze nem mindegy, hogy hogyan éli az ember az életét. Mert az életben elkövetett tetteknek következményei vannak. Ezt nevezik karmának, tehát ha valaki árt másnak az életében, alacsonyabb rendű életformaként tér vissza a halála után. A hinduk szerint egyébként egyszer vége lesz az folyamatos újjászületésnek. Ha egy lélek úgy él, hogy életről életre tökéletesedik, egy idő után eljuthat a „legfőbb létezőhöz”. Ez olyasmi lehet, mint a menny a keresztény vallásban.
A buddhisták szintén hisznek a lélek vándorlásában, bár ők kissé máshogy. Szerintük a tudatosság és a felhalmozott energiák áramlanak tovább a halálunk után. Olyasmi ez, mint amikor meggyújtasz egy gyertyát, majd azzal egy másikat. A második láng nem lesz azonos az elsővel, de belőle fakad. A buddhizmusban a lélekvándorlás nem feltétlenül jó dolog, ezért az a cél, hogy az ember kiszabaduljon ebből a körforgásból. Ez ugyanis sokszor tele van szenvedéssel. Viszont, ha a lélek érdemes rá, eljuthat a Nirvánába, ahol békére lelhet.
A különféle törzsi kultúrák, egyes vidékek őslakosai Indonéziában, Ausztráliában, Afrikában, de még az eszkimók is gyakran hisznek abban, hogy a lélek újra visszatérhet a Földre. Egészen másképp, mint a keleti vallások, például nem hiszik azt, hogy a léleknek az az egyedüli dolga, hogy tanuljon vagy fejlődjön. Vannak népek, például egyes amerikai őslakosok, akik azt vallják, hogy egy emberben akár kettő vagy több lélek is élhet. Külön lelke van a testnek, de lakhat lélek az ember nevében is. Ezek közül van, ami újjászületik, és van, ami a halál után elköltözik a szellemvilágba. Bizonyos természeti népek pedig azt gondolják, hogy lelke mindennek lehet, nemcsak egy embernek. Hanem például az állatoknak, növényeknek, de még a köveknek is.
És mit mondanak a tudósok?
A tudósok ezzel szemben azt mondják, hogy a „lélek” a tudatunk, a személyiségünk és az érzelmeink összessége. Az agyunk működéséből ered, vagyis a fejünkben lévő több milliárd idegsejt kapcsolódásából. Ezekből születnek a gondolataink, érzelmeink, emlékeink és a személyiségünk valamennyi egyedi eleme. Ha pedig az agyunk nem működik, megszűnünk azok lenni, akik vagyunk. Vagyis a „lelkünk” is halandó, akárcsak a testünk. A tudósok szerint pedig lehetetlen átvinni egy emléket az egyik ember agyából egy másikéba.
Azt viszont megvizsgálták, hogy miért érzik azt néha az emberek, hogy egy „előző életben” már jártak valahol, vagy miért gondolják, hogy esetleg éltek a lovagkorban vagy udvarhölgyek voltak egy királynő mellett. Erre a magyarázat az, hogy az ember agya nagyon kedveli a mintázatokat. És ezeket ismeri fel régi emlékek alapján. Ha például valaki lát egy filmet a kalózokról kiskorában, évekkel később egy régi hajó láttán az agy előáshatja ezt az emléket. És nem biztos, hogy emlékszik a filmre, de az agya elraktározott képeket, és érzéseket, amit a film idézett elő. Emiatt pedig valaki simán hiheti azt is, hogy ő is kalóz volt egykor.
Ráadásul emlékeket nemcsak képek, filmek vagy valós történések alkotnak, hanem a fantázia is. Egy kicsi korban hallott mese, sőt akár egy álom is valódi emlékké válhat az ember agyában. Ezekhez hasonló mintákat pedig simán felismerhet az agy a valóságban is, ezért azok ismerősnek tűnhetnek.
