Az emberek az idők kezdete óta szeretnek falakra firkálni. Gondolj csak az ősi barlangrajzokra, de említhetnék az ókori római falfirkákat Pompeji városában vagy a római katakombákban, vagyis föld alatti járatokban. A graffiti szó is latin eredetű, a jelentése nagyjából az, hogy felirat. És mára már rengeteg formája létezik. Arról pedig óriási viták zajlanak, hogy a városokban a falakon megjelenő alkotások művészetnek, vagy egyszerű rongálásnak számítanak-e.

Az ókortól kezdve a falfirkák nagyjából annyit jelentettek, hogy egy bizonyos illető ott hagyja a kézjegyét valahol. Az „itt jártam” típusú graffitik évezredek óta jelennek meg különböző falakon. Az egyik legismertebb ilyen „névjegy” a második világháború környékén bukkant fel szerte Amerikában. Ez volt a „Kilroy was here”, vagyis az „Itt járt Kilroy” felirat, amit egy bizonyos James J. Kilroy nevű katona hagyott maga után ott, ahol járt. A felirathoz tartozó vicces kukucskáló arcot később sokan mások is használták.

Az a fajta graffiti, amit ma a nagyobb városokban látsz, a hetvenes években, New Yorkban indult egy futárral. Akkoriban ugyanis szerte a városban elkezdett megjelenni egy felirat a falakon. Ez volt a TAKI 183, lényegében az első úgynevezett tag, vagyis névjegy. TAKI ugyanis a futár neve, a 183 pedig a 183. utcát jelentette, ahol lakott. 1971-ben egy cikk is megjelent a New York Times-ban a firkálóról és a firkákról, ezt követően pedig fiatalok ezrei kezdték utánozni ezt, és a város hirtelen tele lett tagekkel.
Egy ponton pedig már nemcsak feliratok, hanem rajzok is megjelentek mindenfelé. Nemcsak a falakon, hanem a metró- és vonatkocsikon is. Az alkotók pedig igyekeztek minél jobban kitűnni a többiek közül. Egyre érdekesebb, egyedibb és bonyolultabb képek születtek, és egyre vakmerőbb helyeken jelentek meg a művek. Voltak, akik magánterületekre törtek be, mások pedig elképesztő helyekre másztak fel egy-egy graffiti miatt. És a firkálás elterjedt az egész világon. Volt, ahol csak annyi volt a szerepe, hogy bandák megjelölték vele a területük határait.

Az évtizedek során a graffiti egy nemzetközi szubkultúrává és az elfogadott képzőművészet részévé vált. Számos, ma már világhírű művész indult az utcai graffitisként. Jean-Michel Basquiat és Keith Haring a 80-as évek New York-i utcáiról kerültek a leghíresebb galériákba. Napjaink legismertebb graffitise pedig az angliai Banksy, akinek a sokszor polgárpukkasztó és elgondolkodtató műveiért vagyonokat fizetnek a műgyűjtők.
Persze azt, hogy melyik alkotást lehet művészetnek nevezni, elsősorban a műgyűjtők és műkritikusok határozzák meg. A hagyományos festékszórós graffitik mellett pedig egy csomó új technika, például a stencilezés vagy matricázás is megjelent az utcán. Ezt pedig ma már inkább street art-nak, vagyis utcai művészetnek nevezzük.

Magyarországon is találkozunk elismert művészekkel. Taker One fotórealisztikus óriás falfestményeiről híres. Ráadásul már nemcsak Magyarországon, hanem a világ számos pontján, például New York-ban is megjelentek a művei a falakon. A 0036Mark nevű alkotó régi magyar rajzfilmfigurákat ragaszt a falakra. A Szárnyas Doboz (Box With Wings) egy kedves, szárnyas karakterrel üzen a városlakóknak. Emellett olyan közösségek, mint a Színes Város Csoport vagy a Neopaint Works hivatalosan és teljesen jogszerűen varázsolják színessé a szürke és unalmas budapesti tűzfalakat.

De persze van olyan „alkotó” is, aki több mint húsz éve csak annyit firkál szerteszét a városban, hogy „CIPOE”. Igaziból senki sem tudja, hogy ki ő, és mit akar ezzel mondani. Viszont annyira része lett a popkultúrának, hogy Azahriah is írt róla egy számot.
Viszont egyáltalán nem bátorítunk arra, hogy fogj egy festékszórót és mázold össze a szomszéd házat. Ugyanis a magyar törvények szerint rongálást követnél el, ami akár egy év börtönnel is büntethető. Ha pedig valamilyen műemléket, szobrot vagy templomot mázolnál le, a büntetés milliós pénzbírság és akár 2-8 év börtön is lehet. És hiába lehetsz egyszer majd az új Banksy, inkább éld ki a firkálás utáni vágyadat egy darab papíron, esetleg egy festővásznon.



