A budapesti Andrássy úton sétálva lehet, hogy elmentél már a Terror Háza Múzeum előtt. Vagy jártál is benne, mert az iskolád szervezett oda látogatást. A múzeum jelenleg az egyik legnépszerűbb kiállítótér, rengeteg turista keresi fel. Évente akár 200 ezer ember is megfordul benne.
A héten viszont kirúgták a múzeum igazgatóját, Schmidt Mária történészt, a Terror Háza pedig ideiglenesen bezárt. A kulturális minisztérium szerint itt az ideje átvizsgálni a kiállítások tartalmi részét. Ugyanis hiába volt népszerű a múzeum, a működését számtalan történész bírálta a kezdetek óta. A Terror Háza ugyanis a történelmet politikai célokra használta, pedig egy múzeumnak egyáltalán nem ez lenne a dolga.
Miért nyílt Terror Háza a belváros közepén?
A Terror Háza 2002. februárjában nyílt meg, az első Orbán-kormány alatt. A múzeum megnyitása az akkori választási kampány része volt. A Fidesz legfőbb ellenfele a baloldali MSZP volt. Ez a párt annak az MSZMP-nek volt az utódpártja, ami a rendszerváltás előtt, a szocializmus idején vezette az országot. Nem véletlen, hogy az MSZP rossz néven vette, hogy a Terror Háza a kiállításai túlnyomó részében a kommunista diktatúra borzalmaival foglalkozott. A nyilas, náci terror a tárlat mindössze tizenöt százalékát tette ki.
Pedig az épület tényleg a terror háza volt a huszadik században. A második világháború végén ez volt a magyarországi nácik főhadiszállása. A nemzetiszocialista mozgalom „Hűség Háza” névre keresztelte az épületet. Börtönként is működött, számtalan gyilkosságot követtek el a pincéjében.
Az épületet a háború után nem sokkal a kommunisták vették át. A hatalom rettegett titkosrendőrsége, az ÁVH kibővítette az épületet a környező házak pincéivel. Ebbe a börtönlabirintusba szállították az akkori rendszer ellenségeit. Az Andrássy út 60. cím hallatán évtizedekig összerezzentek az emberek. Aki ide bekerült, jó eséllyel nem szabadult innen soha.
A történészek a kezdetektől bírálták
Ebben az épületben nyílt meg tehát a múzeum, ami ezer szállal kötődött a Fideszhez. Az igazgató 2002 óta az a Schmidt Mária, aki Orbán Viktor egyik lefőbb bizalmasa és tanácsadója. A kiállítás aláfestő zenéjét a Fidesszel szintén jó kapcsolatot ápoló Kovács Ákos szerezte. És bár a múzeum elvileg a nyilas és a kommunista diktatúrákat egyaránt bemutatta, mégis úgy tűnt, hogy az utóbbit sokkal fontosabbnak és rosszabbnak gondolja. A rendszerváltás utáni baloldalt pedig be lehetett úgy állítani, mintha a kegyetlen kommunisták utódai lennének.
De nemcsak ez volt a történész-szakma baja a múzeummal. A kiállítások nagy része inkább volt hatásvadász, mint ismeretterjesztő. Látványos show-elemek, installációk és a folyamatos zenei aláfestés tette még borzongatóbbá a helyet. Viszont múzeumként kevésbé működött. Hiányoztak a pontos információk, az intézmény vezetése pedig elzárkózott a szakmai vitáktól. A történelmet úgy értelmezték és magyarázták, ahogy az a politikai érdeküknek megfelelt.
A Terror Háza emellett úgy működött, hogy az államnak alig volt beleszólása a működésébe. Nem volt szakmai ellenőrzés felette, ahogy a többi múzeum felett, viszont nagyrészt az állam fizette a költségeit. Néhány éve ez az intézmény is egy átláthatatlan közalapítványhoz (kekva) került, aminek a működését az új Tisza-kormány megszüntette. A múzeumot pedig addig zárva tartják, amíg átvizsgálják a működését és a kiállítások anyagát is. Felmerült az is, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum venné át az irányítást fölötte. Tehát a Terror Háza ki fog nyitni, de előbb megújul. Kérdés, hogy október 23-ig, az 1956-os forradalom 70. évfordulójára ez sikerül-e.
