1919-ben, több mint száz éve egy szegény, rongyos orosz menekült kászálódott le a hajóról New Yorkban. Hazájában már két éve dúlt a polgárháború a szocialista forradalom után. Borisz Arcibásev képzőművészetet hallgatott a szentpétervári egyetemen, amikor kitört a balhé. Harcolt a kommunisták ellen, de időben rájött, hogy jobb lesz olajra lépni.

Egy gravírozóüzemben kapott munkát; a gravírozás az, amikor különféle fémtárgyakba mintákat, neveket vésnek, például ajándékokra. A műhelyben sörcímkék és hasonlók mintáival is foglalkoztak.

Hamarosan már könyvek illusztrátoraként kereste a kenyerét. Rengeteg könyvhöz készített rajzokat, de a legnagyobb sikert újságokba, magazinokba rajzolt képei aratták. Ezek közül a leghíresebb a Time magazin volt, ami sokmillió példányban kelt el. Az orosz menekültből az évek során Amerika egyik legismertebb grafikusa lett.

A nevét ekkor már Artzybasheffnek írta, angolosan. Legismertebb rajzai antropomorf, vagyis emberivé tett ipari gépeket ábrázolnak. Egyszerre viccesek és mutatják meg a gyári munka embert próbáló nehézségét. A szürreális, vagyis valószerűtlen képek látszólag az emberré tett gépről szólnak, de ott van bennük a géppé tett, robotoló ember is.

Arcibásev jól ismerte ezeket a szerszámokat, ábrázolásai pontosak annak ellenére, hogy emberarcot adott a marógépnek, esztergának vagy az acélöntés berendezéseinek. Általában előbb magát a gépet rajzolta le, és ebből kiindulva kezdett játszani vele. Nem véletlenül nevezték a gépkor mesterének. 1965-ben halt meg. Soha nem tért vissza az akkor már Szovjetuniónak hívott hazájába, de a munkások és a gyárak világa örökre vele maradt.
