A Mindenszentek és a halottak napja sok családban fájó ünnep, hiszen az elvesztett szeretteinkről emlékezünk meg. A gyertyagyújtás a temetőkben talán kissé ijesztőnek vagy éppen nagyon-nagyon szomorúnak tűnhet. De a temetők egyben különleges helyek is, és sokszor nem csak a gyászban, hanem a megnyugvásban is segíthetnek. Kosztolányi Dezső egyszer arról írt, hogy egyenesen szereti a temetőket. Így fogalmazott:
„egyszerűen s közönségesen szeretem a színeit, az őszi sárgáját, a haragoszöld tónusait, a csendjét, amely úgy veszi körül, mint egy néma zivatar. (…) Ezt a táncoló és csillogó felszínt szeretem, mikor kezemben egy becsukott könyvvel sétálok és csodálkozom, milyen csendesek egyszerre a lármás emberek, hogy hangzik ki beszédünk a csendbe és az örökkévalóságba.”
Magyarországon leginkább egyházi tulajdonú, illetve önkormányzatok által feltartott köztemetők léteznek. A szeretteinket egyházi vagy polgári szertartás keretein belül lehet örök nyugalomra helyezni. A különleges temetőkben mauzóleumok is vannak. Ezek sokszor hatalmas, díszes síremléképületek, koporsókkal, kápolnával, és hagyományosan a kiemelkedő, híres személyeknek, családoknak építtették őket. Magyarországon a leghíresebb emberek a fővárosi Fiumei Úti Sírkertben, illetve a Farkasréti Temetőben nyugszanak. De számos sportlegendánkat temették el az Óbudai Temetőben.

Lopott csontok, katonai temetők
Temetőben sétálni olyan, mint visszatekinteni a történelemre. A Fiumei Úti Sírkertben például Batthyány Lajos, Deák Ferenc és Kossuth Lajos mauzóleumát tekinthetitek meg, de itt van az 1848-49-es, illetve az 1956-os harcok hőseinek emlékhelye is. Ebben a sírkertben található a Munkásmozgalmi Panteon is, ahová a szocializmus legfontosabb személyiségeit temették, illetve kommunista politikusok nyughelyeként szolgál. Legutoljára Kádár Jánost temették ide 1989-ben. 2007-ben azonban valaki feltörte a panteont és ellopta Kádár koponyáját és néhány csontját is (illetve a felesége hamvait). Több száz embert hallgatott ki a rendőrség, de a csontok azóta sem kerültek elő.

Ahogy a Fiumei, úgy a Farkasréti temetőben is vannak úgynevezett művészparcellák. Ide azonban nem csak a kultúra nagyjait, a színészeket, zenészeket, írókat temetik, hanem a tudományos élet, a sportélet kiválóságait is. De utóbbiról nevezetes az Óbudai Temető is, ahol többek között Albert Flórián, Palotás Péter és Hidegkuti Nándor pihen.
Nemcsak Budapesten, hanem vidéken is vannak építészetileg, történelmileg és néprajzilag fontos temetők. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Szatmárcsekén nyugszik Kölcsey Ferenc, a Himnusz szerzője, egy meglehetősen híres temetőben, ahol hatalmas, fából faragott fejfák alatt nyugszanak a testek.
A fejfák embernagyságúak, csónak alakúak, és mintha még arcuk is lenne. Egyes elméletek szerint a fejfás díszítés egy ősi ugor temetkezési mód folytatásaként született, mások úgy vélik, a természet alakíthatta így a sírkert kinézetét. Szatmárcseke ugyanis a Tisza mellett fekszik, de árvíz idején is kellett temetni, így csónakokkal szállították az elhunytakat a temetőbe – azok meg ott maradtak fejfaként.

Zalaegerszegen meglepő módon egy olasz katonai temető is található. Ez a sírkert az első világháborúban elesett olasz katonáknak állít emléket, több mint 1600 embernek. Solymáron II. világháborús brit katonai temető van, amelyet 1947-ben szenteltek fel.
Balatonudvari is egy különleges műemléki temető helyszíne. Az 1770-80-as években nyílt református és római katolikus temetőben szív alakú sírkövek állnak. Több mendemonda is született arról, hogy ki készíthette ezeket a sírokat. Az egyik szerint egy helyi szegény ember kitalálta, hogy a sírköveket szív alakúra kell faragni, az ugyanis illik a holtakhoz és az élőkhöz is. Állítólag ő maga faragta a köveket és pénzt sem kért érte.
Egy másik történet szerint egy kőfaragó legény veszítette el a szerelmét, ő állított ilyen sírkövet a kedvesének. A helyiek között pedig nagyon népszerű lett ez a forma. Mások arra tippelnek, hogy nem túl gyakorlott kőfaragók készíthették a sírköveket, és még a helyesírással is meggyűlt a bajuk, ugyanis sok helyen hibáztak a sírkövek szövegeiben.

És a bónusz: nem Magyarországon, hanem a romániai Máramaros megyében található Szaplonca község híres temetője, a „Vidám temető”. Ennek a sírkertnek a fejfáin színes festmények és faragások, illetve vicces versek állnak. A festmények sokszor olyan jeleneteket ábrázolnak, amelyeket az elhunyt életéből vettek, de abszurd módon sok fejfán a halál oka szerepel: az egyik festményen például az látszik, ahogy valakit elüt egy autó. A hagyományt 1935-ben indította el egy román szobrász, aki azóta már meghalt (ő előre megírta a sírversét), de a tanítványa máig folytatja a fejfák készítését.



