Minden gyerek ismeri a legendás egyszarvút. Ez a legendás lóféle már az ókori mondákban is feltűnik, és azóta is stabil mesefigura. A hagyományos ábrázolásokon egy légies paripa, csavart szarvval a homlokán. Egyes magyarázatok szerint a narvál nevű cet szarvából nőtt ki a mese. Az biztos, hogy a narvál szarvát a középkorban unikornis-szarvként árulták.
Igazából ma is együtt élünk egyszarvúakkal, csak őket orrszarvúnak nevezzük. És ezeknek egyes fajai két szarvat is növesztenek. Viszont a legkevésbé sem kecses lovak, hanem masszív, két-három tonnás állatok. Jellemzőjük, hogy a szarvukat az orrukon hordják, nem a homlokukon, mint a mesebeli egyszarvú.
Viszont ilyen állat is élt a Földön, nem is túl régen. Ahogy a legtöbb ősállatnak, ennek is latin neve van: Elasmotherium. Nem meglepő, hogy rokona a mai orrszarvúaknak.
Az Elasmotherium jóval nagyobb volt, a tömege meghaladta az öt tonnát. A mai Kína területén tűnt fel másfél millió éve, majd elterjedt egész Ázsiában és Kelet-Európában is, és körülbelül 50 ezer évvel ezelőtt tűnt el. A legtöbb őslénytani elképzelés szerint a mamutokhoz és bölényekhez hasonlóan gyapjas állat volt. És akkora szarva nőtt, mint semelyik orrszarvúnak.
Egyes feltételezések szerint a szarv elérhette a 3 méteres hosszt. Erről vita van, ugyanis a szarv anyaga – a keratin – nem kövesedik meg úgy, ahogy a csontok. A helye viszont azonosítható, és a roppant vállizom arra utal, hogy az Elasmotherium rendkívüli fegyvert hordozott a fején.
Erre szüksége is volt. A közbiztonság csapnivaló volt az ő idejében. Kardfogú tigrisek, oroszlánok és hiénafélék vadásztak az ártatlan növényevőkre. Ezeket kellett elhárítani az irdatlan szarvval. Több mint egymillió éves történetük azt bizonyítja, hogy ezt a munkát sikerrel végezték el, a nagymacskák inkább más vacsorát kerestek az egyszarvú helyett. Kihalása idején már az ősember is jelen volt, az Elasmotherium barlangrajzon is megjelent. Hogy mire mentek vele, az egyelőre rejtély. A mamutvadászatról sokat tudunk, az egyszarvú elleni hadjáratokra még nincs bizonyíték. Azt biztosan nem mondta az ősember, hogy: „annyira cuki, hogy belehalok!”
