A múlt hét végén indított izraeli légitámadások nagyon súlyos károkat okoztak Irán atomfegyverkezési programjának. A háború okát és hátterét itt írtuk meg.
Irán rakéta- és dróntámadásokkal válaszolt, de viszonylag kevés eredménnyel. Az izraeliek nemcsak repülőgépekről, de a titkosszolgálatukkal is támadtak. Atomkutatókat, a nukleáris fegyvereket fejlesztő intézetek vezetőit és az őket irányító katonatiszteket gyilkoltak meg Irán területén.
Egyetlen létesítmény maradt érintetlen vasárnap hajnalig, de ez kulcsfontosságú. A Fordó nevű falu közelében épült urándúsító üzem egy hegyben található, körülbelül száz méternyi szikla és beton alatt.
Az urándúsítás lassú és precíz munka. Ezzel választják ki azt az anyagot, amiből bombát lehet építeni. Nagy, állandóan forgó centrifugák kellenek hozzá, és ezekből minél több. Ilyet építeni nem egyszerű, többek között ezért nincs még minden államnak atomfegyvere – bár várhatóan lesznek új belépők a klubba.
Ha az a cél, hogy Irán ne építse meg a bombát, akkor Fordót ki kell iktatni. Ennek egyik módja meggyőzni az állam vezetőit, hogy hagyjanak fel a programmal, szereljék le a centrifugákat, és engedjék be oda a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség ellenőreit. De ha ez nem megy, akkor marad a nyers erő.
De mekkora erő kell egy hegyen áthatolni?
A hidegháborúban, a szovjet-amerikai szembenállás idején azt tervezték, hogy az ilyen kemény célpontokra dobnak egy-két atombombát; az nyilván képes lenne elpusztítani. Csakhogy óriási felháborodással járna, ha az Egyesült Államok – a Japánra mért csapások után nyolcvan évvel – atommal támadna meg egy országot, amely ilyennel nem is rendelkezik. Olyan bomba kell tehát, ami nem nukleáris, de átfúrja a hegyet.
Az Egyesült Államok régóta fejleszt úgynevezett bunkerromboló bombákat. Ezeket például barlangokban elrejtett terroristabázisok és más megerősített célok ellen tervezték. A ma rendelkezésre álló legnagyobb ilyen a GBU-57-es bomba. A szerkezet több mint tizenhárom tonnát nyom, de ennek csak kis része a robbanófej. A többi az acélburkolat, ami egyben tartja a bombát, amíg az áttöri az akadályt. Ehhez 15 kilométer magasból kell ledobni, és a hangsebességnél gyorsabban csapódik be. A műholdvezérlésű bombák olyan pontosak, hogy akár többet is ledobhatnak ugyanoda. Így ha az első nem ment át az egész hegyen, a másodiknak sikerül.
A probléma az, hogy ezt a hatalmas jószágot egyetlen repülőgép képes hordozni: a B-2 Spirit lopakodó bombázó. (A lopakodókról itt olvashatsz.) Ilyenje kizárólag az Egyesült Államoknak van. A bombát akár át is adhatnák Izraelnek, hogy ők végezzék el a piszkos munkát. De nekik nincs olyan gépük, ami elbírná. A B-2-esek átadásáról pedig szó sem lehet: azokból senkinek nem adtak. És különben is hónapokba telne a pilóták kiképzése.
Ezért vasárnapra virradó éjjel az amerikai B-2-esek lecsaptak Iránra. Három célpontot támadtak, Fordó mellett másik két megerősített bunker is találatot kapott. Donald Trump elnök közleményében kiemelte, hogy ezt csak ők tudták megcsinálni. Irán ellenlépésekkel fenyeget. De atombombája a következő tíz évben nem lesz, és ennek nemcsak Izrael örülhet, hanem Irán arab szomszédai is. (Telex, Guardian, Washington Post)
