Először a harminc évvel ezelőtti Öböl-háborúban vált nyilvánossá, hogy az Egyesült Államok lopakodó repülőgépekkel rendelkezik. Részt is vettek az Irak elleni bombázásokban, nagy sikerrel. De mik ezek igazából?
A neve csak úgy ráragadt, de az eredeti angol stealth fighter lényegében ezt jelenti: csendes, észrevétlen vadászgépet. Lehetett volna osonó vagy settenkedő vadász is, de a magyar neve így alakult. A közhiedelem úgy tartja, hogy ezek a gépek a radar számára láthatatlanok, de ez nem igaz. A radar – amelyet csaknem száz éve használnak a repülő tárgyak észlelésére – szinte mindent lát. Látja a madarakat, a felhőket, még egy sáskarajt is. Viszont ha ez mind megjelenne a képernyőn, akkor a radarkezelő akár egy tál tökfőzeléket is nézhetne, és nem tudná, mi ebből a célpont. Ezért a katonai radarok kiszűrik a kisebb jeleket, és csak a nagy fémtárgyakat mutatják meg. Ez ötven éven át elég is volt ahhoz, hogy minden repülőgépet lássanak. A fémek ma sem nélkülözhetők, sugárhajtóművet és gépvázat nem lehet nyírfakéregből készíteni.
A radar rádióhullámokat bocsát ki, majd érzékeli a visszaverődést. Minden gépnek van egy sajátossága, amit radarkeresztmetszetnek hívnak. Ez azt írja le, hogy mekkorának néz ki a repülő a radaron. Egy nehézbombázó például marha nagy, egy könnyű sportgép kisebb pöttyöt eredményez. És ez határozza meg azt is, milyen messziről látható egy repülő.
Az 1970-es években álltak elő amerikai tudósok azzal az ötlettel, hogy létrehozható egy repülőgép, ami becsapja a radart. A lényeg, hogy nem gömbölyű, hanem sík felületekből áll, így nem a radar felé tükrözi a sugarakat, hanem más irányba. Ebből lett az első lopakodó, az F-117. Úgy néz ki, mintha szekercével faragták volna egy darab feketeségből.
Szinte hihetetlen, hogy ez az ormótlan szörnyeteg repülni tud. Nem is tudná élő ember a levegőben tartani, mert folyton le akar esni. Ha nem lenne benne egy számítógép, ami folyton helyesbít, le is zuhanna. A többi géphez képest elég lassú is. Viszont tudja, amire tervezték: a radar csak nagyon nehezen érzékeli. Az egyik teszten felpakolták a prototípust egy oszlopra, és csalódottan látták, hogy egy kismadár méretű pötty mégis megjelent a képernyőn. Aztán észrevették, hogy a gép tetején ott ül egy madárka. A lopakodó tényleg működött.
Érdekesség, hogy az F-117-es bombázógép volt, mégis vadásznak hívták. Erre azért volt szükség, mert csak a legjobb vadászpilóták tudták elvezetni, viszont nekik ciki lett volna bombázóra átülni.
Amikor Irak lerohanta Kuvaitot, és ki kellett onnan verni, az Egyesült Államok felfedte a lopakodó létezését. A gépek tökéletesen teljesítették küldetésüket, szétrombolták az iraki légvédelmet, és utána már a többi harci gép is szabadon mozoghatott az ellenséges légtérben.
A számítástechnika fejlődése később lehetővé tette, hogy kevésbé borzasztó formájú repülőgépek is tudjanak lopakodni. Ezek már nem úgy néznek ki, mint egy félig összegyűrt papírgalacsin, és sokkal jobban is repülnek. Jelenleg az Egyesült Államokon kívül csak Kína gyárt ilyen gépeket, de a kínai modellről nem sokat tudni, és nehéz megmondani, mi igaz abból, amit mondanak róla. Az oroszok is építettek hasonló gépet, de az szinte biztosan nem teljesíti a követelményeket, és csak pár darab van belőle.