Kifelé tartunk már a hidegből, ma még hűvös reggel, néhol kis eső és szél várható. De holnap már újra itt a jó meleg! Ervin napja van.
Ma pénzügyekről lesz szó, mert akár tetszik, akár nem, a világunk a pénz körül forog, szóval tudni kell, mi micsoda és merre hány méter. De ennél persze pihentetőbb téma, hogy szabad-e, sőt érdemes-e hátrafelé járni, és hogyan lett népszerű sport valaha a curukkolásból.
Ami hátrálást, tolatást jelent, a magyar száj a német zurück (vissza) szót rágta ilyenre. És ha már szóba került, elárulunk valamit a tolatómozdonyokról. Miért hívják így őket? Hát tolatni nem nagy szám, a nagy gőzösökön kívül minden mozdony simán megy bármelyik irányba. A legtöbbnek nincs is eleje, vagyis csak az van neki.
Csakhogy a vasutasok nem úgy beszélnek, mint a többiek. A vasútnál a tolatás nem curukkolást jelent, hanem a vonatok (vasutasul: szerelvények!) összerakását és szétszedését. A tolatómozdonyt erre találták ki, és az a lényege, hogy gyorsan tud irányt váltani, a vezetőnek pedig nem kell átmászni a másik végébe ehhez. Ehhez régen olyan gőzösöket használtak, amelyek nem pótkocsin vitték magukkal a szenet és a vizet, hanem oldaltartályokban (vasutasul: tartány). Így jobban lehetett látni hátra. És ilyen mozdony Thomas is. De megígérjük, hogy róla többet nem írunk, hacsak nem keveredik politikai botrányba. Mert akkor benne lesz az esti híradóban!