Na, itt a sokat ígérgetett jó idő. Ma még egy-két felhő benézhet, kis eső sem kizárt, de jó meleg lesz. Zita és Mariann napja van.
Macskákról lesz szó ma, nem is akármilyenekről. Persze a macskák eleve nem akármilyenek. Már az is elgondolkodtató, hogyan lettek ilyen jó barátaink. Miközben nem vadásznak, nem adnak tejet, és még játszani is csak akkor hajlandók, ha nekik is van kedvük. És mégis visszük őket magunkkal mindenhová – egészen meglepő helyekre is, ahogy nemsokára kiderül. A civilizáció kezdetétől dorombolnak velünk ezek a fekete, fehér, foltos vagy iromba állatkák, és mi nem tudunk ellenállni nekik. Az iromba egyébként fekete-szürke csíkost jelent, amit ma inkább cirmosnak nevezünk.
Lesznek még ezenkívül kabócák, rendőrök, polipok és Shakespeare. Ő is írt macskákról, így: „De hisz engem nem kell félteni! Éber vagyok én, mint egy tejföl után leskődő macska.”
De neked még nem kell ennyire ébernek lenni. Szombat van!
