Esni fog, és nem lesz túl meleg sem. Kuckózós, olvasgatós nap vár ránk. Auguszta és Bertold napja van, mi pedig azt gyanítjuk, hogy egyetlen ilyen nevű olvasónk sincs. De ha van, írja meg nyugodtan!
Ma van ezenkívül a zongora és a sellők világnapja. Hogy minek a sellőknek világnap, amikor nincsenek is? Hát, Mikulást is ünnepeljük, pedig az sincs.
Igaz, ma azért másképp nincsenek sellők, mint az ókorban. Ha most azt olvasod, hogy „a világ”, valószínűleg megjelenik előtted a földgömb a feliratokkal, esetleg a bolygónk az űrből nézve. Egy ókori átlagembernek egészen más fogalmai voltak a világról. A közvetlen környezetén túl szinte mindent beborított a fantázia, és kitöltötte az ismeretlent. Nekik kevésbé volt hihetetlen, hogy a parttól távol, a nyílt tengeren és a messzi szigeteken sárkánykígyók, szirének és najádok, vagyis vízitündérek élnek. Mi viszont már biztosan tudjuk, hogy ilyenek nincsenek.
Hogy jobb-e nekünk így? Ezt mindenki magának dönti el. Annyi biztos, hogy ha a csodás lényeket ki is végezte a tudomány, a képzeletünk megmaradt. És a másoké is. Erre is jó egy ilyen olvasgatós, kuckózós nap.
És ha már kitalált lények, itt egy pár korábbi cikkünk róluk.
Újra keresik a Lock Ness-i szörnyet
Szellem, boszorkány, csontváz – magyar kísértetek
