Ma sokfelé sütni fog a nap, ami alapvetően jó hír lenne, de február másodikán nem az. A néphagyomány úgy szól, hogy ha ezen a napon kijön a medve a barlangjából és meglátja az árnyékát, akkor visszabújik. Ez azt jelenti, hogy messze még a tavasz.
Ezen a napon a katolikus egyházban évszázadok óta a gyertyaszentelést ünneplik. Eredetileg a mondás is úgy szólt, hogy ha gyertyaszentelőkor szép az idő, akkor sokáig megmarad a tél. Aztán az idők során elkezdtek valamilyen téli álmot alvó állatot kapcsolni ehhez. Így Európában a medvét (van, ahol a borzot vagy a farkast) lesik, Észak-Amerikában pedig a mormotát, hogy visszamegy-e aludni, vagy sem.
A medve és a mormota tehát télen hétalvó. Na de vajon miért nem nyolc- vagy kilencalvó? A szó a német Siebenschläfer szó tükörfordítása, ennek eredetije a latin septem dormientes. A kifejezés forrása egy ókori legenda. A római császárok előszeretettel üldözték a keresztényeket, hogy aztán az arénákban megetessék velük az oroszlánokat. Decius római császár üldözései elől hét keresztény ifjú egy barlangba menekült. Mivel kifüstölni nem tudták őket, a császár befalaztatta a barlangot. Amikor aztán két évszázad múlva a barlangot felnyitották, a fiúkat elevenen, alva (és nem medve) találták. Ők voltak tehát az első hétalvók.
Ha felébredtetek, olvassatok minket ma is, írunk arról például, hogy miért lesz tele hamarosan az egész ország választási plakátokkal. De ha valami klasszikus február másodikai programot kerestek, azt is ajánlunk majd.
Február másodika egyébként az év 33. napja, hátra van még 333. (De ez csak szökőévben van így.) Éljenek az Aidák és a Karolinák, na meg az összes szülinapos is!
(Az Aida a világ egyik leghíresebb operája, az olasz Giuseppe Verdi műve. Ezt a győzelmi indulót szinte mindenki ismeri, legfeljebb nem tudja, honnan. Most már te is ismered! Innen.)