(A Kispolgár cikke Leninről, halálának 100. évfordulójára.)
Éppen száz éve hunyt el Vlagyimir Iljics Lenin, a Szovjetunió megalapítója, a szocializmus istenné emelt alakja. Rendkívüli ember volt, megváltoztatta a világot – illik ismerni. Nem is olyan régen még minden városban állt legalább egy szobra, majd pillanatok alatt eltűnt az összes.
A szocializmus alapjait nem ő, hanem Karl Marx fektette le, gondolatait ma is tanítják. Marx szobatudós volt, könyvtárakban töltötte az életét. Felismerte a kapitalizmus visszásságait, rájött, hogy az igazságtalanság alapja a tőke: akinek van pénze, annak még több lesz. Kidolgozta a közös tulajdonra épülő, egyenlőséget teremtő társadalom tervét. Azzal viszont keveset foglalkozott, hogyan lehetne megvalósítani a rendszert, amit elképzelt. Ez Leninre maradt. Marx még úgy gondolta, a forradalom egyszer magától kirobban, aztán majd csak lesz valahogy. Lenin rájött, hogy szükség van egy pártra. Hivatásos forradalmárokra, akik aktívan szervezik a harcot, és élére állnak a változásnak. „A történelemnek néha kell egy lökés” – mondta.
Valószínűleg nem volt úgy normális, mint a többség. Nem érdekelte a divat, és ha megkérdezték, hogy ízlett az ebéd, nem tudott válaszolni. Számára az csak üzemanyag volt, hogy dolgozhasson tovább. Majdnem egész életében egyszerre szeretett két nőt, akik egyébként jó barátnők is lettek. Gyermeke nem született egyiktől sem.
Veszélyes, ügyesen beszélő és író ember volt. Letartóztatták és száműzték Szibériába, a Léna folyóhoz. Akkor még Vlagyimir Iljics Uljanovnak hívták. A folyótól kölcsönözte mozgalmi nevét, így lett ő Lenin, a lénai ember. 1917 októberében aztán eljött az ő ideje. Az első világháború mérhetetlen szenvedést hozott az oroszoknak, a cárt gyűlölték, elegük volt a feudális, földesúri rendszerből. Lenin pártja, a kommunisták jólétet és szabadságot ígértek. Katonák, matrózok, parasztok álltak melléjük, és elkezdődött a forradalom. A cárt elűzték, majd kivégezték. „Kesztyűs kézzel nem lehet forradalmat csinálni” – írta Lenin. Polgárháború következett, ahol a vörösök legyőzték a régi rendszert annak ellenére, hogy a nyugati hatalmak is beszálltak a harcokba. Létrejött a világ első szocialista állama: a Szovjetunió. Lenin miniszterelnökként vezette a hatalmas országot.
Kétarcú, bonyolult világ volt. A forradalom ellenségeit – vagy akiket annak neveztek – sohasem látott, véres terrorral üldözte. Lenin a brutális elnyomást szükségesnek tartotta az átalakulás kezdetén, hiszen sem a földesúr, sem a molnár nem adná be a közösbe a tulajdonát kényszerítés nélkül. Nem volt a szabadság barátja, sőt egyszer azt mondta: a szabadság olyan drága kincs, hogy nem szabad szétosztogatni.
Mégis milliók érezték úgy, hogy felszabadultak. Nem voltak többé földesurak, kizsákmányoló tőkések, basáskodó papok. A nőket egyenlő jogok illették meg. Nincstelen parasztgyerekek előtt nyílt meg az út: lehetett belőlük mérnök, orvos, katonatiszt, gyárigazgató vagy akár kormánytag. Erre azelőtt esélyük sem volt.
A Szovjetunió erőszakkal született, és mindig is az elnyomás tartotta össze. Lenint később mégis jóságos Törpapaként őrizte meg az emlékezet, mert jött utána rosszabb. 1924-ben hosszú betegség után meghalt. A hatalmat Sztálin ragadta meg, és ahhoz képest, amit ő művelt, Lenin tényleg nem is volt olyan szigorú.
Sztálin volt az is, aki felismerte, hogy el lehet venni a néptől Istent, de valakivel helyettesíteni kell. Lenin testét bebalzsamoztatta, mint valaha a fáraókat, és hatalmas síremléket (mauzóleumot) építtetett a Vörös téren. A városokat ellepték a Lenin-szobrok. Plakátok, falfestmények, dalok és utcanevek hirdették nagyságát. Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog – ez volt a jelszó. A régi fővárost, Szentpétervárt is átnevezték Leningrádra. A Lenin-kultusz a második világháború után megjelent az elfoglalt országokban, így nálunk is. A mai Tiszaújvárost ekkor Leninvárosnak hívták. Az egyik legjobb szobor Mohácson állt. Varga Imre alkotása mindjárt két Lenint is ábrázol: a zászlóra tett félistent, és alatta az apró, töprengő, gondterhelt embert.
1990 után eltűntek a szobrok, eltűnt a Szovjetunió és a szocializmus is. Ám a kapitalizmus problémái itt maradtak. Aki szegénynek születik, annak ma is nehéz vagy lehetetlen kitörni. Dollármilliárdosok szivaroznak gigantikus jachtokon, korrupt politikusok harácsolnak össze hihetetlen vagyonokat. Leninnek nem sikerült igazságot tennie. De a te nemzedékedben már valószínűleg ott vannak azok, akik újra meg fogják próbálni.
„Uljanov nem sokáig élt,
ismerős végig az útja.
De Lenin elvtárs hosszú életét
meg kell írni újra és újra.”
Vlagyimir Majakovszkij