Rengeteg jó és rossz tulajdonsággal rendelkezünk, de hiányzik valamink, ami a legtöbb gerincesnek van: a farok. Arra a hátsó testrészre gondolunk, ami a madarakban és az emlősökben a keresztcsontnak és farokcsontnak felel meg. Hogy nekünk miért nincs, az a közelmúltig rejtély volt.
A faroknak sok haszna van az állatvilágban. Például jó az egyensúlyozásra, mozgásra, szárazföldi állatok esetén a bogarak, rovarok elzavarására, majmoknál és oposszumoknál pedig kapaszkodásra is. A kutyák érzéseiket fejezik ki vele, vadon élő szarvasfajok pedig a többieket figyelmeztetik a veszélyre a farkuk fehér végének égbe emelésével. És akkor nem beszéltünk olyan csúszómászókról, mint a skorpió, aminek a védekezőeszköze: a farkával csípni tud és ölni is, méreg van benne.
Ha már védekezés: arról is hallhattatok, hogy egyes gyíkok képesek leválasztani magukról a farkukat, ami tovább izeg-mozog, és eltereli a ragadozó figyelmét, hogy az állat közben el tudjon menekülni. A farok később sötétebb színben, de visszanő. Egyes madaraknál a párválasztásban is komoly, csalogató, szépítő ereje van a farktollaknak.
Embrióként még van farkunk
Az embereknek viszont nincs farkuk. Amikor embrióként magzattá fejlődünk a farok eltűnik, és csak egy csökevény marad utána. Ugyanígy nincs farkuk az emberfélék családjába tartozó majmoknak mint a gorilla, csimpánz és orangután. Hogy ez miért van így, azt eddig a két lábon járással magyarázták, de keveset lehetett tudni a genetikai hátteréről.
Ez változott meg most. A kutatók rájöttek, hogy van egy olyan gén-szekvencia (egymáshoz kapcsolódó gének sokasága) a genomunkban – ez tartalmaz minden örökítő infót, ami a DNS-ünkbe van kódolva – amiből nagyon sok van, de eddig nem foglalkoztak vele, mert azt hitték, hogy nincs semmiféle biológiai szerepe. Most kiderült, hogy van. Az Alunak nevezett alkotóelem, ami a farok hosszúságáért felel egy transzpozon, vagyis olyan DNS-szakasz, ami képes ugrálni a genomon belül. Valamikor a távoli múltban helyet változtatott, amivel lerövidítette, csökevénnyé változtatta a farkat az emberféléknél és nálunk is.
Hogy miért találták meg ilyen nehezen? Mert a genomunk több millió hasonló génszakaszból áll. Olyan, mint tűt keresni a szénakazalban. És miért fontos? Azon túl, hogy még egy dolog, amire tudjuk a választ, az orvoslásban is szerepe van: mivel a (nemlétező) farok a gerinc része, a magzati gerincek rosszul fejlődésének megértésében és esetleges megelőzésében is szerepe lehet.
Azt nem tudni most sem, hogy a két lábon járás a farok elvesztése miatt alakult ki, vagy a két lábon járás miatt változott meg a teljes genom és igazodott a farok nélküli léthez. (CNN)