Miért pletykálunk?

Mindenki pletykál. Mondjuk is, hogy miért:

Ha megosztunk valakiről egy infót egy harmadik személlyel úgy, hogy ő nincs jelen, az a definíciója alapján pletykának minősül. És ilyet mindnyájan csinálunk. Rendszeresen.

Kutatások azt bizonyítják, hogy a nők egy kicsit többet pletykálnak, mint a férfiak: náluk a beszélgetések idejének 67 százaléka telik azzal, hogy másokról dumálnak. Férfiaknál ez az arány 55 százalék körül van.

Viszont amit mi pletykának hívunk, az valójában nem feltétlenül pletyka. A pletyka a beszélgetések fontos része, információátadás, ami közösségépítéshez vezet. Amit mi pletykálás alatt értünk, az a rosszindulatú pletyka, ez meg már más tészta: ez az, amikor rossz, bántó szándékkal „kiadunk” valakit, vagy megosztunk róla olyan intim információt, amit ránk bízott. A kutatások szerint azonban ez általában a pletykálások kevesebb mint negyedét teszi ki, a háromnegyede teljesen semleges, mint már említettük, sima infóátadás.

Miért pletykálunk?

A kutatók szerint a pletyka segítette az őseinket a túlélésben. Eljutott másokhoz olyan tudás vagy hír, ami hasznukra vált, legyen szó lehetséges veszélyről, táplálékszerzésről, új találmányokról, közösségekről és a többi. A mai társadalmi berendezkedés is elképzelhetetlen lenne pletyka nélkül. Miért? Mert az is pletykálás útján alakul ki, hogy mi az elfogadott és mi nem. Egy egyszerű példával: ha valaki csal egy közösségben, mások pedig ezt kifogásolják, körbemegy a negatív kritika, ami eltántoríthatja a többi tagot attól, hogy csaljon. Mert akár ki is rekeszthetik.

Mi történik a testünkben, amikor pletykálunk?

Egy 2015-ben közzétett kutatásban szakemberek nők és férfiak agyát figyelték meg pletykálás közben.

A homloklebeny elülső része, vagyis a prefrontális kéreg úgymond a személyiségünk főnöke. Ez felel az agresszió-szabályozásért, a problémamegoldáson való gondolkodásért, az érzelmi válaszainkért, a figyelem-összpontosításért.

Ez a rész volt nagyon erősen aktív, amikor a kutatásban résztvevők pletykát hallottak. Az mindegy volt, hogy magukról, a barátaikról vagy sztárokról volt szó. És az is, hogy negatív vagy pozitív pletyka volt-e. A prefrontális kéregben minden esetben erősödött az aktivitás.

A kutatók szerint ennek az az oka, hogy szeretnénk beilleszkedni (ennek a túléléshez is köze van), szeretnénk, ha szeretnének minket, ezért nagyon odafigyelünk arra, mit mondanak rólunk vagy akár másokról. Mi az, ami pozitív vagy negatív fényben tüntethet fel bennünket is.

A kísérletből az is kiderült, hogy elég kárörvendőek vagyunk. Amikor egy hírességről valami szaftos, negatív pletykát hallottak a résztvevők, a jutalmazóközpontjuk is aktiválódott. Vagyis szórakoztatta, mulattatta őket az amúgy nagyra tartott sztárok nyomora.

Jó vagy rossz a pletykálás?

Erre elég egyszerű a válasz. A másokat szándékosan lejárató, bántó, semmiféle céllal nem rendelkező rosszindulatú pletykálás senkinek nem használ. Sőt, káros. Ahogyan a hazugság és félinformáció terjesztése is.

De a pletykálás lehet barátságformáló, bizalom- és közösségépítő is. Arra is jó, hogy mások tapasztalataiból, hibáiból vagy sikereiből mi magunk is tanuljunk. Nem mellesleg így találhatunk hozzánk hasonló embereket, akikkel hasonló nézeteink vannak a világról. És így nem érezzük magunkat magányosnak. (Time)

A Kispolgár mindenkié.

Szeretnénk, ha minden gyerek olvashatna újságot, előfizetés nélkül. Az app ingyenes és reklámmentes. Kérjük, ha teheti, támogassa munkánkat! Köszönjük!

Jó reggelt!

Kinek van kedve ebben a melegben iskolába menni?

Kutya meleg és kutyaszorítóból szabadult kutya – híradó kedden

A magyar diákok kreativitása pedig átlagon aluli.

Rekordot döntött az Agymanók második része

Hétvégétől már nálunk is látható a mozikban.