A chupacabrától a Molyemberen át a jetiig írtunk már egy sor rejtélyes, legendás élőlényről. Ideje beszélni a legnagyobbról: a mokele-mbembéről!
Erről az állatról a huszadik század elején kaptak szárnyra az első mendemondák. A leírások szerint az afrikai Kongó-medence őserdeiben él, és tulajdonképpen egy dinoszaurusz, leginkább a Brontosaurusra hasonlító hüllő. Ezek a szauropodáknak nevezett ősállatok négy lábon járó, irdatlan méretű növényevők voltak, amelyek legjobb tudomásunk szerint körülbelül hetvenmillió éve kihaltak.
Hacsak nincs a mokele-mbembe.
Aki megállítja a folyót
A legkorábbi feljegyzések afrikai német gyarmatokról származnak a huszadik század elejéről. A németek a helyi, bennszülött kapcsolataiktól értesültek a teremtményről.
„Szürkésbarna, sima bőrű állat, legalább akkora, mint egy elefánt. Hosszú, nagyon hajlékony nyaka van, és hasonlóan hosszú farka. Növényekkel táplálkozik, de a közelébe merészkedő kenukat felborítja, az embereket megöli, de nem eszi meg.”
A németek bizonytalanok voltak, hogy ez valami helyi mítosz (amiből volt épp elég), vagy valóság. Hasonló óriásgyíkokról Afrika más területeiről is érkeztek jelentések. A sajtó természetesen nagy örömmel adott hírt az ősállatokról, alaposan kiszínezve az információkat. Ekkoriban az őshüllők kutatása már javában folyt, a kövületek alapján elkészültek róluk az első rajzok és festmények.
A mokele-mbembe neve egyébként a helyi nyelven azt jelenti: a folyók megállítója. Ez nyilván arra utal, hogy mekkora otromba nagy állat.
Később számos expedíció kereste a legendás jószágot. Egy ismert kutatás szerint különböző állatok képét mutogatták a bennszülötteknek. A tigrisre egyhangúan azt mondták, nem ismerik (és tényleg nem is él ott), de a Brontosaurust felismerték. Persze erre semmilyen bizonyíték nincs.
Volt, nincs
A mokele-mbembének semmi nyomát nem találták meg soha. Ez önmagában is elég ahhoz, hogy ne számoljunk vele. Hiszen a rég kihalt hüllők csontjai fennmaradtak több tízmillió évig. Ha élne egy ekkora állat Afrikában, kellett volna már találnunk maradványokat. És ma már Kongóban is van az embereknek kamerás telefonjuk.
A kutatók azt valószínűsítik, hogy az állat legendáját továbbadó helyiek mégsem teljesen kitalált mesét terjesztenek. Valóban emlékezhetnek egy hatalmas teremtményre, amely több száz évvel korábban jelen volt a területükön. De ez nem más, mint a keskenyszájú orrszarvú. Ez a vastagbőrű valaha Afrika nagy részén elterjedt, de ma már súlyosan veszélyeztetett, a kihalás szélén álló faj. Kétségtelenül nagy darab, és bár növényevő, nyilván veszélyes lehet, ha megzavarják.
S hogy hogyan lett ebből dinoszaurusz? Pont úgy, ahogy léghajókból földönkívüli űrhajó, és bagolyból molyember. A lelkesen továbbmesélt sztorik, a szenzációra éhes újságok és a rejtélyre vágyó közönség közösen hozta létre az Afrika folyóiban tocsogó dinoszauruszt.
Ez a legvalószínűbb magyarázat, de ez nem hittétel, ami sosem változhat. Amint valaki fog egy mokele-mbembét, és bemutatja a világnak, azonnal szólunk róla!
Ha borzonganál még, itt olvashatod a korábbi cikkeket hasonló dolgokról!
