Egyre melegebb az idő, egyre többet izzadunk és ez bizony sokszor kellemetlen szagokkal is jár. Nincs mit szépíteni, az ember ilyenkor néha büdi, és ez nem feltétlenül azért van, mert nem mosakodott, hanem mert mondjuk elillant a dezodor hatása. De egy tömött villamoson néha eszébe jut az embernek, hogy vajon mit csináltak akkor, amikor még nem volt a házakban fürdőszoba, nem volt se szappan, se parfüm, se dezodor. Tényleg mindenki büdös volt a középkorban?
Igaz, hogy sosem fürödtek a középkorban?
A rövid válasz az, hogy nem. Bár tény, hogy egészen mást jelentett akkoriban a higiénia, mint ma. És nemcsak a szegény jobbágyok körében, hanem a palotákban is. A 15. században uralkodó spanyol királynő, Kasztíliai Izabella állítólag azzal dicsekedett, hogy életében kétszer fürdött: a születése napján és aznap, amikor hozzáment Aragóniai Ferdinándhoz. Vele ellentétben a lánya, a későbbi II. Johanna olyan gyakran fürdött és mosta a haját, hogy a férje attól tartott, hogy beteg lesz. Akkoriban ugyanis azt gondolták, hogy gyengíti a szervezetet a túlzásba vitt mosakodás.
Persze a középkor nagyon hosszú ideig tartott és teljesen mást jelentett a fürdés ott, ahol télen is meleg volt, mint ott, ahol inkább többször meggondolta az ember, hogy pucérra vetkőzzön. Ennek ellenére épp az északi népekről, a vikingekről jegyezték fel, hogy hetente is képesek voltak fürdeni. A finnek pedig már jó ezer éve használják tisztálkodásra a szaunát.
Az ókori Rómában és a provinciákban közfürdőkbe jártak az emberek, de ez nemcsak a tisztálkodásról szólt, hanem közösségi esemény is volt. A fürdők pedig túlélték a Római Birodalom bukását. A középkorban egészen a nagy pestisjárványokig működtek a közfürdők a városokban. De a betegségektől való félelem és a szigorodó erkölcsök miatt (ott bizony mindenki meztelen volt!) a fürdők fokozatosan megszűntek.
A vidéki emberek a folyókhoz, patakokhoz jártak fürdeni. De a kisebb mosdást elintézték otthon. Még a legszegényebb háztartásokban is volt fürdődézsa vagy tál és olyan kancsó, amit másra nem használtak. Nem igaz tehát, hogy mindenki piszkos volt, már csak azért sem, mert tiszteletlenség volt az ételhez nyúlni maszatos kézzel.
De tény, hogy nem fürödtek annyit, mint ma. Viszont más is volt a normális, mást szoktak meg, így nem érezték kellemetlennek azt a testszagot, amitől mi már rosszul lennénk. A vegyipari dolgozók ma is megszokják mindenféle szörnyű anyag szagát, és egy idő után nem zavarja őket nagyon.
Szappan? Tusfürdő? Ugyan. Zsír! Hamu!
A szappan készítését a gallok és a germánok találták fel az ókorban, de elsősorban mosásra használták, nem mosakodásra. Hamuból, zsírból főzték és lúgot kevertek hozzá. De volt, hogy állott vizeletet használtak mosásra. A 17. század környékén kezdték a szappant mosakodásra is használni, akkor már növényeket és illatos olajokat is kevertek bele. De ezek annyira drágák voltak, hogy csak a gazdagabbak engedhették meg maguknak. A hamuból és zsírból főzött szappan viszont egészen a 19. század végéig használatban volt szinte mindenhol.
Mi a helyzet az illatokkal?
Azt már viszonylag korán megfigyelték az emberek, hogy ha a tűz mellett állnak, a testük füstszagú lesz, ez pedig elnyom minden más illatot. Ezt fejlesztették tovább az ókorban azzal, hogy mindenféle illatos növényt dobtak a tűzbe. A füstön átsétálva pedig nekik is kellemesebb illatuk lett. A parfüm szó is innen ered, a latin „per fumum” azt jelenti, hogy füst által.
Az ókori világban már többféle füstölő létezett, de ezeket először szertartásokhoz használták. Az egyiptomi múmiákat is ezekkel, illetve illatos kenőcsökkel mumifikálták. A legenda szerint Kleopátra volt az, aki a kenőcsöket elkezdte illatosításra használni. Később az arabok jöttek rá arra, hogyan lehet az illatokat „tárolni”. Az illatos anyagokat elkezdték olajban, vízben oldani és üvegcsékben árulni. Persze a középkorban ezeket szintén csak a gazdagok engedhették meg maguknak.
Már megint a gazdagok jártak jól?
Nem feltétlenül. A szegényeknek például sokkal jobb állapotban voltak a fogaik. Mivel fogkefe és fogkrém sem volt, azok jártak jobban, akik sose kóstoltak édességet, és nem ettek rendszeresen cukros ételeket. A rizsporos parókák pedig, amit egy időben a leggazdagabb előkelőségek hordtak, a paraziták kedvenc élőhelyeinek számítottak. Nemcsak tetvek tanyáztak ezekben, de volt, hogy egerek is. Viszont az is tény, hogy a gazdagabbak könnyebben tisztálkodhattak, ha akartak. A visegrádi királyi palotában például a királynői lakosztály mellett hideg-meleg vizes fürdő maradványait is megtalálták.
Aztán ahogy fejlődött a világ és a vegyipar, úgy vált egyre hozzáférhetőbbé minden, ami a tisztálkodáshoz szükséges. A tudomány felfedezte a baktériumokat és más kórokozókat, és a fertőtlenítést is, ami ezeket kiirtja. A huszadik századra pedig kialakult a fürdésnek és a személyes higiéniának az a módja, amit te is ismersz. (tenyleg.com, mult-kor.hu)
Kiemelt kép: Részlet a Gyalog galopp c. filmből. Forrás: YouTube
