Ma van a Nemzeti Összetartozás Napja, amit főleg onnan lehet észrevenni, hogy az iskolában valaki szavalt valamit a nemzetről, az állami média pedig egész nap Trianonnal foglalkozik. És lehet, hogy valamelyik rádió leadja az Összetartozás Dalát is. Ezt a kormány rendelte meg rengeteg pénzért, de valószínűleg sokan szívesen elfelejtenék, hogy létezik. Azért mi megmutatjuk:
Szóval, emléknap van ma.
Épp 105 éve, 1920-ban ezen a napon írták alá azt a bizonyos trianoni békeszerződést, ami lezárta az első világháborút.
Ebből pedig nagyon nem jött ki jól az ország, tekintettel arra, hogy a vesztes hatalmak közt voltunk, akkor még az Osztrák-Magyar Monarchia részeként, Magyar Királyság néven. A győztesek, Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország olyan Európát szerettek volna létrehozni, ahol minden nemzet a saját országában él. Ezzel pedig gyakorlatilag megpecsételték a soknemzetiségű Monarchia sorsát.
Szétesett az Osztrák-Magyar Monarchia, új országok születtek
A Magyar Királyságban a magyarok összességében kevesebben voltak, mint a többi nemzetiség együttvéve. De a kisebbségek, mint például a horvátok, románok, szlovákok egyáltalán nem szólhattak bele az ország ügyeibe, sőt. Meglehetősen feszült volt a helyzet a nemzetiségek és a magyar kormány közt, amikor az ország belépett az első világháborúba. Így nem véletlen, hogy annak elvesztése után kaptak az alkalmon, hogy elszakadhassanak Magyarországtól. A trianoni békével aztán létre is jöttek a mai Ausztria, Románia, az akkor megalakult Csehszlovákia, valamint a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság új határai. És persze a mostani, rántott hús alakú Magyarország is.
Ez pedig jóval kisebb lett, mint azt sokan várták. Az egykori királyság területe 282 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre csökkent. Az ország 18,2 millió lakosából 7,6 millió maradt az új területen. Viszont létrejött egy gyakorlatilag tisztán magyarokból álló ország. A határok meghúzásánál azonban nem vették figyelembe, hogy 3,3 millió magyar a szomszédos országokban maradt. Ennek főleg az az oka, hogy a magyar kisebbség nem feltétlenül az új határok közelében élt. Erdély például messzebb van a román-magyar határtól, mint Budapest.
Új határok, új problémák
Az új határok pedig rengeteg problémát okoztak. Nagyvárosok maradtak a határ egyik oldalán, míg a hozzá szorosan kötődő települések a másikon. Újra kellett tervezni a vasúti és közúti közlekedést. Rengeteg ásványkincs, bánya, termőföld lett elcsatolva. Ennek ellenére nem igaz, hogy ezt az ország máig nem tudta kiheverni. A húszas évek végére az ország gazdasága az új iparágaknak (mint például a textilipar, elektromos ipar vagy vegyipar) köszönhetően egészen talpra állt.
A legnagyobb tragédia inkább az volt, hogy családok szakadtak szét. És mindez rengeteg egyéni szomorúsággal is járt. A magyar kisebbség az új országokban nehezebben élt, sokszor nem tanulhattak az anyanyelvükön és ügyeket sem tudtak intézni magyarul. Sok magyar inkább elvándorolt a szülőhelyéről. Mások beolvadtak az ottani többségbe.
És persze sokan nem tudtak megbékélni azzal a tudattal, hogy az ország kisebb lett. Az ország vezetői pedig szinte az első perctől azt mondták, hogy minden területet vissza kell szerezni. Ezt a politikát revizionizmusnak hívják, mert Trianon revízióját, felülvizsgálatát követeli.
Ez végül oda vezetett, hogy Magyarország simán beállt a náci Németország mellé a második világháborúban. Hitler ugyanis megígérte, hogy eltörli a trianoni szerződést és visszaállítja az eredeti határokat, ha megnyeri a háborút. Ma már tudjuk, hogy ez sem jött be.
Van aki még mindig búsong. Kérdés, hogy megéri-e.
A trianoni döntés ma is sokaknak fáj, de ha jobban belegondoltok, ma már nem sok jelentősége lenne annak, ha máshol húzódnának a határok. Románia, Szlovákia, Ausztria, Szlovénia az Európai Unió része, ahogy mi is. Horvátországba sem kell útlevél, simán átcsorogsz a határon a személyiddel.
Persze sokan azért szeretnék visszaállítani az eredeti határokat, mert azt gondolják, hogy a magyar nemzetet egy határon belül kellene egyesíteni. De ők arra nem tudnának választ adni, hogy mit csinálnának az így határon belülre kerülő sok millió románnal, szlovákkal, horváttal. Ráadásul biztosan nem nézné karba tett kézzel egyik szomszédos ország sem, ha a területére pályáznánk. És hát nem vagyunk katonai nagyhatalom…
Mások azért búslakodnak a trianoni döntés miatt, mert azt hiszik, hogy egy nagyobb ország erősebb és boldogabb, mint egy pici. Ezzel pedig Luxemburg, Csehország vagy Svájc biztosan tudna vitatkozni.
És ott vannak azok is, akik azért tartják igazságtalannak a trianoni döntést, mert a magyar nemzetet minden nép elé helyezik itt a térségben, jobbnak, okosabbnak, erősebbnek gondolva azt. De az ilyen felsőbbrendűségi érzésből még sosem született semmi jó a történelemben. Konfliktusok annál inkább.
Nálunk épp az aktuális politikai helyzettől függ, hogy mit gondol a magyar állam a nemzetről és a határon túl élő magyarokról. Ma már például könnyen kaphatnak magyar állampolgárságot, és szavazhatnak az országgyűlési választásokon is. Az előző választásokon a legnagyobb arányban a mai kormánypártot, a Fideszt erősítették a szavazataikkal.
Kiemelt kép: A hatvani Trianon-emlékmű. Kép: Facebook
