Augusztus 20. legismertebb hagyománya a tűzijáték. De ennél jóval korábbi a Szent Jobb-körmenet, csak az ma már sokkal kevesebb embert érdekel. Ez a katolikus egyház ügye, és az egyház hívei ma már nincsenek többségben. És sokaknak inkább bizarr, hogy egy halott darabjával sétáljanak.
A körmenet lényege, hogy ilyenkor megsétáltatják az államalapító király, István levágott és megőrzött jobb kezét. Csak halála után vágták le, nem a király életében. A mumifikálódott kezet egy akváriumra hasonlító, díszes dobozban hordozzák, a felvonulást a hazai egyház első embere, Erdő Péter bíboros vezeti.
Szia uram, 20 deka szent érdekel?
Az ilyen megőrzött testrészeket ereklyének nevezik, de ereklye lehet más tárgy is. Korábban a babonás népek gyógyító hatalmat és egyéb varázserőt tulajdonítottak az ereklyéknek. Nagy dicsőség volt, ha egy templom szert tett egy menőbb szent egy-egy darabjára. Emiatt egész üzletág alakult ki ebből, és rengeteg hamisítvány született.
Szent Apollónia a fogfájósok védőszentje, és az ő fogáról úgy hitték, gyógyítja a fogbetegséget. Csak a középkori Angliában több tonnányi fogat adtak el, amiről azt mondták, hogy az övé.
Magának Istvánnak a megmaradt koponyacsontját is kisebb darabokra törték, hogy jusson másnak is. Sőt, a Szent Jobb eredetileg az egész jobb kar volt, de időnként adtak királyoknak vagy más méltóságoknak egy-egy falatot belőle. Ezek története elég zavaros. Bécsben például van egy Istvánnak tulajdonított karcsont, de arról közben kiderült, hogy egy lábból származik.
Ma már az ereklyék inkább csak a hagyományőrzést szolgálják. A körmenet lényege, hogy az ember felsorakozhat a szent király jobbja mögé, és így részese lehet az ezeréves történelemnek… ha az a kéz tényleg az övé.
De ezt igazából nem tudjuk.
Már az is csak legenda, hogy egy Mercurius nevű szerzetes őrizte a jobb kart, és ő adta át László királynak, aki István szentté avatását intézte, évtizedekkel a halála után. Ezt a végtagot sokáig egy külön épületben tartották, majd Székesfehérvárra szállították. Aztán jött a török.
A török uralom alatt a Szent Jobb eltűnt. Pár évtizeddel ezután a mai Horvátországban szerzetesek vásárolták meg török kereskedőktől… pontosabban vettek egy mumifikálódott kezet. Ezt kétszáz évvel később Mária Terézia királynő szerezte meg a magyaroknak.
Ezen a kézen nincs gyűrű. Márpedig az eredeti Szent Jobbról azt írták, hogy gyűrű volt rajta. A kéz ökölbe szorítva maradt fenn, arról nemigen lehet már törés nélkül leszedni egy gyűrűt. Nincs nyoma sem a fémnek a bőrön.
Szóval semmi sem igazolja, hogy a megkerült kéz ugyanaz, mint ami eltűnt. De azt sem, hogy ami eltűnt, az Istváné volt. A már említett sötét ereklyebiznisz miatt simán lehet, hogy egy évszázados vagy évezredes csalás áldozata mindenki, aki most büszkén masírozik a királyi kéz mögött. Hiszen tudni lehetett, hogy az osztrák császárság hajlandó sokat fizetni egy fonnyadt végtagért – ilyenkor mindig akad valaki, aki kerít egy ilyet. Az egyik tipp szerint a törökök Egyiptomból csakliztak egy múmiadarabot.
Akarjuk-e tudni?
Valamivel közelebb jutnánk a mai tudományos módszerekkel: egy mintavétel után a DNS-elemzés elárulna valamit arról, kiféle-miféle ember lehetett a kéz tulajdonosa. Sajnos nincs igazolt István-darabkánk, amivel összehasonlíthatnánk, de ha mondjuk egy afrikai emberé, az kiderülhetne. Illetve más Árpád-házi királyok maradványaival össze lehetne vetni.
Kérdés, hogy van-e ennek értelme. Most jól érzi magát pár tucatnyi ember attól, hogy sétál egyet a Szent Jobb mögött. Néhány ezren örülnek, hogy ez évről évre megtörténik. Mit nyernénk azzal, ha a tudomány megállapítaná, hogy az egész hazugság?
Ez már filozófiai vita. Van, aki szerint az igazság mindennél fontosabb. Mások azt mondják, a hagyomány és a hit érték és támasz, és az sem nagy baj, ha hamis.
A Szent Jobb ebben hasonlít egy másik ereklyéhez, a torinói lepelhez. Ebbe csomagolták Jézust halála után – a legenda szerint. Az eddigi vizsgálatok ezt a vélekedést megdöntötték. A lepelről itt írtunk korábban.
