Több mint négy éve dúl a háború Ukrajnában, mióta Oroszország 2022 februárjában megtámadta az országot. Az első támadás során az oroszok nagy területeket foglaltak el Ukrajna déli részén, míg északon a Kijev ellen vonuló seregeket visszaverték a védők. Később felszabadították az ország keleti részét, Harkiv városa körül. Azóta összesen legalább egymillióan haltak meg a két oldalon, ám a front csak nagyon lassan mozdult.
A négy éves összecsapás mindkét országot kimerítette. Ám Ukrajna maga mögött tudhatja az európai államok támogatását, ami főleg pénzben és fegyverszállításokban mérhető. Oroszország majdnem egyedül maradt: Irántól kaptak ugyan drónokat, Észak-Korea pedig katonákat küldött, de ezek nem fordították meg a háborút.
Mostanra úgy tűnik, Ukrajna kezében van a kezdeményezés. Ez csaknem teljesen a drónoknak köszönhető. Az ukránok éveken át könyörögtek a nyugati hatalmaknak, hogy adjanak nekik nagy hatótávolságú rakétákat. De ezeket nem kapták meg, vagy csak keveset, mert a Nyugat tartott az oroszok haragjától. Így Ukrajna végül kifejlesztette a saját fegyvereit, és nagy mennyiségben gyártja is azokat.
Kis drón, nagy drón, közepes drón
A drónháborúnak három fegyverneme van. Az egyik a teljes fronton végighúzódó úgynevezett „drónfal”. Ez azt jelenti, hogy ezrével őrjáratoznak kis, távirányítású eszközök, amelyek egyenként vadásszák le a támadó orosz katonákat és járműveket. Ma már az orosz veszteségek legnagyobb részét ezek teszik ki. A lövészárkokban pedig dolgoznak már szárazföldi, géppuskával felszerelt robotok is. Emiatt jelentős további hódításra szinte nincs remény. Ezeket a kis drónokat ráadásul nagyon gyorsan, 3D-nyomtatással, műanyagöntéssel készítik, és nem fognak elfogyni.
A közép-hatótávolságú rakéták és drónok nagyjából száz kilométeres távolságig tudnak csapást mérni. Ezek támadják az orosz hadvezetés épületeit, az üzemanyag- és lőszerraktárakat, hidakat, hajókat és vasutat. Ukrajna egyre fokozza ezeket a csapásokat, emiatt az orosz katonák nehezen jutnak utánpótláshoz. Ez is lassítja, illetve megállítja a további támadásokat.
A harmadik fegyvernem pedig a mélységi csapás. Ukrajna saját drónrakétái ma már kétezer kilométeres távolságban képesek támadni az orosz célpontokat. Ezek nagy, nehéz lövedékek, amelyekből egy is súlyos károkat tud okozni, de sohasem egyet küldenek. A támadások fokozatosan leállítják az orosz olajipart – márpedig Oroszországnak alig van más terméke, amit el tud adni a világban. Rombolják a hadiüzemeket és kikötőket is. Az orosz légvédelem elvileg le tudná szedni ezeket. Csakhogy a hatalmas ország minden célpontját képtelenség megvédeni.
A háború hazatért
Amennyiben ezek a csapások folytatódnak, Oroszország nagyon nehéz helyzetbe kerülhet már ebben az évben. Időről időre felmerül, hogy újabb százezreket mozgósítanának, vagyis küldenének a frontra, de az emberekre szükség van a gazdaságban, amely már most is megrogyott. Üzemanyag már sokfelé nincs, vagy csak korlátozottan kapható a benzinkutakon. Ami persze minden másra is hatással van: közlekedésre, termelésre, élelmiszer-ellátásra. A közvéleményt pedig sokkolja, hogy „a háború hazatért”, hogy Szentpétervár és Moszkva sorozatos bombázásokat szenved el.
Sokan tartanak attól, hogy a sarokba szorított Oroszország esetleg az atomfegyvereihez nyúl. Viszont ettől legkevésbé a katonák és szakértők félnek. Ennek egyik oka, hogy Ukrajna bár nem rendelkezik atomfegyverekkel, de sugárzó anyaggal bőven, hiszen számos atomerőműve van. Így képes lenne megtorolni egy atomcsapást, és akár Moszkva nagy részét élhetetlenné tenni évtizedekre. Emellett az oroszok ezzel elveszítenék Kína jóindulatát is, ami végzetes lenne. Ennél pedig még az is jobb nekik, ha elismerik a vereséget. A fokozódó nehézségek miatt az orosz társadalom is hajlik erre. Ám a diktatúrákban nem szokták megkérdezni az embereket.
Oroszország tehát napról napra gyengül. Ez nem jelenti azt, hogy hamar béke lesz, mert Vlagyimir Putyin elnöknek érdeke a háború fenntartása. A kérdés, hogy meddig képes megvédeni magát – nem az ukránoktól, hanem a saját környezetétől.
