Magyarország egyetlen atomerőműve 1982 óta üzemel Pakson. Még soha nem fordult elő, hogy teljesen leállítsák, de most a vízállás ezt kikényszerítette. Mit jelent ez, és lesz-e áram otthon?
Meglepő lehet, de az atomerőművek tulajdonképpen gőzgépek. A szénnel működő hőerőművekben is vizet forralnak gőzzé, majd ez forgatja meg a hatalmas turbinákat. Ezek pedig áramot termelnek, mint egy fordított villanymotor. Az atomerőművekben azonban nem az égő szén, hanem a lassan bomló sugárzó anyag biztosítja a hőt.
A paksi erőműben négy reaktor működik. Ezekben vannak a sugárzó, forró uránrudak, körülöttük pedig a víz, amiből a gőz lesz. Itt vannak továbbá a mozgatható szabályozórudak is, amelyekkel növelik vagy csökkentik az egész reaktor teljesítményét.
Ezt a nagyszerű rendszert folyamatosan hűteni kell, különben az urán túlságosan felforrósodik, és leolvadhat minden. Ez nagyon súlyos katasztrófa lenne. És minél több áramot termel az erőmű, annál több hűtésre van szükség.
Pont ezért épült az erőmű Paksra, közvetlenül a Duna mellé. Európa egyik legnagyobb folyója bőséges vizet biztosít a működéshez, ugye? A Paksot tervező magyar és szovjet mérnökök úgy számoltak, hogy még a legalacsonyabb vízállás mellett is lesz elég víz a reaktorokhoz. Csakhogy ők még olyan aszályt nem láttak, mint ami most van.
A Duna vize most olyan alacsony, hogy a paksi szivattyúk csövei már nem érik el. A megoldás az, hogy mozgatható szivattyúkat állítanak munkába, de ezek semmiképp sem tudnak elég vizet pumpálni a normál üzemhez. Csak arra elegendők, hogy a leállított erőművet hűtsék. Ez viszont menni fog. Atomkatasztrófától, Csernobiltól nem kell tartani.
De miért kell hűteni, ha áll?
Az erőmű ideiglenes leállítása azt jelenti, hogy a sugárzást fékező szabályozórudakat teljesen betolják az üzemanyagcellák közé. Ekkor azonban nem teljesen áll le a radioaktív folyamat, az urán továbbra is meleget ad le, csak kevesebbet. A teljes leállításhoz ki kellene emelni az összes uránt, ami hosszú, drága és bonyolult folyamat, és hasonlóan lassú visszafelé is. Tehát hűtésre alvó állapotban is szükség van.
És akkor honnan lesz áram?
Paks az ország áramtermelésének nagyjából felét-egyharmadát biztosítja, a kiesése tehát súlyos veszteség. Bár mostanra nagyon sok nap- és szélerőmű is működik, a gond az áram tárolásával van. Erről itt írtunk.
Sajnos nincsen elég tartalék erőművünk, amik ilyenkor pótolhatnák az atomenergiát. Vannak viszont szomszédaink és szövetségeseink. Az országok folyamatosan adják-veszik az áramot egymás között. Ez viszont akkor a legdrágább, amikor a legnagyobb a fogyasztás, jellemzően a délutáni-esti órákban. És nemcsak nálunk van baj: Románia is leállított egy atomerőművet, a vízierőművek pedig ugyanazzal küzdenek, mint Paks.
Mi van, ha nincs villany?
Ha külföldről sem sikerül áramot venni, akkor életbe lép a válságterv. Ez azt jelenti, hogy nem mindenhol egyszerre alszik ki a lámpa, hanem van egy sorrend. Elsőként a legnagyobb ipari fogyasztókat vágják le a hálózatról. Ilyenek az akkugyárak és más ipari üzemek. Persze ezek leállása is kárt okoz, de a cél az, hogy az otthonokban legyen világítás és ne olvadjon ki a mélyhűtő. Illetve hogy a közlekedés (villamos és vasút) működjön. Persze, súlyos esetben néha előfordulhat hosszabb áramszünet is, de erre is fel lehet készülni.
Mi jön még?
Ilyen helyzetek a jövőben is várhatók, a klímaváltozás valóság. Nagy kérdés, hogy mi legyen a tervezett atomerőmű-bővítéssel. Paks 2 a Fidesz-kormány terve volt, de 16 év alatt szinte semmit sem haladt a projekt. Most pedig azt látjuk, hogy a meglévő reaktorokhoz sincs elég víz.
Az európai kormányok közös kihívása, hogy a jövő energiaellátását megoldják. Ennek egyik fele a technológiai fejlesztés, például az áram tárolása és takarékosabb gazdálkodás. A másik pedig az, hogy az emberek se pazaroljanak. Ennek egyik módja a szép szó és a meggyőzés. A másik pedig az áremelés. Az olcsó árammal senki sem spórol, hiszen olcsó. De ez már politikai feladat: a rezsicsökkentés átgondolása.
