A választás óta talán a legtöbbet emlegetett kifejezés ez: abszolút filmszínház. De honnan jön ez, és mit jelent? És újdonság-e?
A mém eredetije az egyik leghíresebb filmrendezőtől ered. Martin Scorsese egy interjúban mondta valamire, hogy „absolute cinema”. A szöveg „abszolút mozi”, illetve a régies filmszínház szóval is megjelent magyarul. Aztán egyszer elsütötte Magyar Péter.
Magyar ekkor már megnyerte a választást, és az akkori köztársasági elnöknél járt megbeszélésen. Az elnök erkélyéről kinézve pedig meglátta a szomszéd épület teraszán a búcsúzó miniszterelnököt, Orbán Viktort. Erre a látványos együttállásra használta a mémet, amiről persze videó készült.
Azóta az ellenzékbe szorult Fidesz, a politikáról csacsogó elemzők sora, újságírók és influenszerek állapították meg szinte mindennap: amit Magyar csinál, az a filmszínház része.
Vagyis: a politika a látványért van.
Így magyarázták a kormány beiktatására szervezett bulit, a bukott politikusok letartóztatását, külföldi utakról készült videókat. Vagy akár a paksi erőmű védelmében folyó építkezést. Megkapta ezt a minősítést Magyar Péter minden parlamenti beszéde, de az is, amikor a köztévé képernyője elsötétült, és egy bocsánatkérés jelent meg rajta. Minden eseményről elhangzik, hogy az abszolút filmszínház jelenete.
Tény, hogy az új kormány és a miniszterelnök szívesen él látványos eszközökkel. Ezek egy része nyilván megtervezett dolog. Ilyen például, amikor Magyar Péter egy Vespa robogóval motorozik Rómában. A Tisza egyik fontos embere Radnai Márk rendező, aki reklámfilmeket is csinált. Ő a kampányban is nagy szerepet vállalt.
De tömegek tapsolnak hirtelen ötletből jött cselekményeknek is: kemény odaszólásoknak az országgyűlésben, spontán poénoknak, vagy egyszerű bejelentéseknek. Ennek az az oka, hogy a Tisza jelenleg nagyon népszerű, és sokan bármit lájkolnak, amit Magyar csinál.
Ám ebben az egészben nincs semmi új.
Valójában sokkal régebbi, mint az első filmszínház. A kormányzók mindig szerették a drámát, a hatásos jeleneteket. Igazából a hatalom és a hatás ugyanabból a szóból ered. Egy római császár megjelenése, megszólalása, győzelmi menete is gondosan kitalált előadás volt. Csak nem mondták rá, hogy „abszolút amfiteátrum”.
A királyok és pápák pompája szintén azért volt, hogy a nép csodálva bámulja. És az igazságos Mátyásról szóló történetek is. Később a médiával együtt megjelent a profi propaganda. Választott vezetők és diktátorok dolgoztak szorgosan hatásos rádióbeszédeken, filmhíradókba való jeleneteken, vagy pózoltak fotósoknak. A katonai vezetők tányérsapkában fényképezkedtek, a kommunisták munkások között vagy épp a búzamezőn. Örök sláger a gyerekek ölelgetése: demokraták, kommunisták és fasiszták se hagyták ki. A politika tulajdonképpen mindig abszolút színház volt.
Orbán Viktor sem kivétel, bármennyire igyekszik a Fidesz úgy tenni, mintha Magyar Péter előtt senki se játszotta volna az eszét. A korábbi miniszterelnök is eljátszott mindent, amitől népszerűséget remélt: szegény emberek konyhájába ült be enni, malacoknak köszöngetett, kolbászt töltött. A koronavírus-járvány idején konkrétan akcióhősként tűnt fel rövid videókban.
Ilyen a boksz
Ennek van előnye és veszélye is. Segít érthetővé és népszerűvé tenni a közös ügyeinket. Így az is felkapja a fejét a paksi helyzetre, aki unná a megawattokról szóló szakmai szöveget. A demokrácia akkor működik, ha a többséget érdekli a politika. A veszély abban áll, ha a jelmez elfedi a valóságot, ha a film már nem a tényleges problémákról szól, hanem például kitalált veszélyekről.
Szóval a filmszínház annyiban abszolút, hogy a politika ilyen. Embereknek szól, és a közönségtől függ, akárcsak a mozi. Persze ennek az épp divatos külsőségei változnak. A Tisza-kormány egyelőre elég jól eltalálja, mi lesz népszerű, és élnek is a lehetőséggel.
Ellenfeleik pedig finnyásan fintorognak, de titokban irigylik, és biztosan megpróbálják majd lemásolni. A politikáról beszélő fejeknek pedig kényelmes menekülőút ez: ha bármiről véleményt kell mondaniuk, benyöghetik, hogy abszolút filmszínház ez is. Amiben ők is fellépnek, valahol a kórusban.
