Évek óta kísérleteznek azon a tudósok, hogy felélesszék a régóta kihalt gyapjas mamutokat. Most úgy tűnik, sikerült olyan őssejteket kiválasztani elefántokból, amik egy lépéssel közelebb vihetnek ahhoz, hogy ismét mamutok bandukoljanak a tundrákon. Persze ez egyelőre csak elmélet. De a mostani kutatások során olyan őssejteket találtak, amikben meg lehet majd vizsgálni, hogy mik azok a génvariációk, amik megkülönböztetik a gyapjas mamutokat a legközelebbi élő rokonaiktól, az elefántoktól.
Az így szerzett tudást pedig nemcsak arra lehet használni, hogy kihalt állatokat támasszanak fel, hanem arra is, hogy más állatok kihalását megelőzzék. Megismerhetjük azokat a sejtszintű és genetikai folyamatokat, amik lehetővé teszik, hogy egy állatfaj alkalmazkodjon a megváltozott életkörülményekhez. Ez a mamutoknál például az volt, hogy bozontos szőrt növesztettek, jobban tudták raktározni a zsírt, ívelt agyaruk és kupola alakú koponyájuk fejlődött. Ezek pedig mind a túlélésüket segítették a hideg sarkköri éghajlaton.
A tudósok a most kinyert őssejtekből arra is képessé válhatnak, hogy laboratóriumi körülmények közt elefántspermát és petesejtet hozzanak létre. Ez azért fontos, mert a kísérleteikhez nem kell az amúgy veszélyeztetett ázsiai elefántoktól begyűjteni azokat a sejteket, amik a kísérletekhez szükségesek. Ha a tudósoknak sikerül létrehozni egy gyapjasmamut-embriót egy mumifikálódott mamut DNS-e és az elefántsejtek összeolvasztásával, és ezt be tudják ültetni majd egy elefántba, akkor 22 hónap után elvileg egészséges mamutbaba születhet. A kutatók optimisták, de óvatosak, és arra is figyelmeztetnek, hogy mindez egyelőre még csak papíron lehetséges. A mamutok felélesztésére még várni kell egy darabig. (livescience.com)