A dán miniszterelnök, Mette Frederiksen a minap közzétett néhányat abból a számtalan gyűlölködő üzenetből és kommentből, amit az utóbbi időben kapott. Ezek közül volt, ami a munkájáról szólt, de olyan is, ami inkább már zaklatásnak, fenyegetésnek minősül. A kommentek egy része a kinézetére vonatkozik, és van köztük meglehetősen szexista is, ami csak azért érkezett, mert a miniszterelnök történetesen egy nő.
Frederiksen célja ezzel az, hogy elindítson egy párbeszédet a dán emberek közt. Szerinte ugyanis elkeserítő, hogy mennyire szélsőséges és gyűlölködő hangot tudnak megütni egymással idegenek az online térben. Azt is hozzátette, hogy az utóbbi időben hozzá is annyi ilyen üzenet érkezett, ami korábban még sosem. „Kormányfőként jobban kellene tűrnöm az ilyesmit, de vannak olyan erőszakos tartalmú kommentek is, amit senki sem tolerálhat” – írta a miniszterelnök.
Mette Frederiksen Instagram-posztjára eddig közel négyezer válasz érkezett, a kommentelők nagy része támogatja a kezdeményezést. Sokan hasonló tapasztalatokról számolnak be és megosztják a nekik érkezett gyűlölködő üzeneteket is. Vannak viszont, akik azt írják, hogy Frederiksen a politikája miatt megérdemelte ezeket a megjegyzéseket. Ennek okait pedig hasonló, kedvesnek egyáltalán nem mondható stílusban fejtik ki.
Magyarországon talán még rosszabb a helyzet
Az online tér durvaságaival Magyarországon is bőven találkozni. Nemcsak magánemberek szólnak egymáshoz egészen alpári stílusban, hanem ez a hangnem van jelen közszereplők oldalain is. Nálunk is főleg a politikával kapcsolatban szabadulnak el az indulatok. A politikai oldalak pedig a hétköznapi gyakorlat részévé tették az ilyen stílusú üzenetek, kommentek használatát. A politikai megmondóemberek, influenszerek minden oldalon jelen vannak. A jobboldali véleményvezérek többségét viszont áttételesen adóforintokból pénzelik, milliárdos összegekkel. Ők ebből a pénzből a kormánypropagandát terjesztik és erősítik fel.
Nemcsak az influenszerekre jellemző a durva, sokszor becsületsértő hangnem, hanem sokszor a politikusokra is. Azt, hogy leüljön vitázni két ellentétes politikai értéket képviselő jelölt, nagyon ritkán látni az utóbbi időben. Nyilvános miniszterelnök-jelölti vita utoljára 2006-ban volt, Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor közt. Azután a választást Gyurcsány Ferenc és akkori pártja, az MSZP nyerte. A viták helyett van ma lejárató kampány, az üzengetés, és az óriásplakátok. Egy kampányban sokszor az sem számít, hogy igaz-e, amit az ellenfélről állítanak, mert mire kiderülne az igazság, addigra rég vége van a választásoknak.
Az online térben pedig a kommentek, üzenetek megosztásán és terjesztésén rengeteg úgynevezett troll is dolgozik. Ők sokszor álhíreket terjesztenek, vagy egyféle üzenetet ismételnek kommentként nagy számban újra és újra. Ezek a trollok fizetett kommentelők, és leginkább olyan országok érdekeit szolgálják, mint Kína vagy Oroszország. De sokszor a magyar politikai elit is használja őket. A trollok célja egyébként az, hogy felhergeljék az embereket. Olyan kommenteket hagynak, amik felidegesítik a beszélgetés résztvevőit, akik sokszor azt hiszik, hogy valódi vitát folytatnak. A trollok azonban nem vitázni akarnak, hanem elhallgattatni azokat, akik más véleményt képviselnének. A trollokkal való parttalan viták pedig általában hallgatáshoz vezetnek.
Dániában lehet minderről beszélni
Hogy mi lesz a dán kormányfő által kezdett beszélgetésnek a vége, vagy hogy ott változik-e valamit az online kommentelők stílusa, egyelőre nem tudni. De hogy ezzel elindulhat erről egy párbeszéd, az biztos. Dánia eddig is híres volt arról, hogy a társadalma nyílt és befogadó, és érzékeny a mások problémáira. A dán köztévé több olyan, az egész társadalmat érintő műsort csinált már, ami virális lett. Ilyen volt például az a kisfilm, amiben nem a különbségeket, hanem a hasonlóságokat keresték meg a dán emberekben. Erre pedig az adófizetők pénzét költötték. A cél az volt ezekkel, hogy jobban elfogadják egymást az emberek. Dánia rendszeresen az élbolyban szerepel a világ boldogság-indexén. Ennek ellenére itt sem minden csupa rózsaszín vattacukor, de a törekvés megvan erre. Magyarországon viszont inkább az ellenkezője történik mindennek, a magyar politikai elit pedig remekül elvan azzal, ha az emberek egymás torkának esnek.