Ezen a héten osztja ki a Nobel-díjakat a Svéd Királyi Akadémia. Mi már örülhetünk, hiszen az irodalmi díjat magyar író, Krasznahorkai László kapta. Pénteken pedig a Nobel-békedíj talál gazdára. Ezt egy norvég bizottság adja ki.
A kémiai, fizikai és orvosi Nobelek odaítélése viszonylag egyszerű. Ezeket fontos, nagy jelentőségű találmányokért vagy felfedezésekért adják. Persze lehet azon vitatkozni, hogy mi a legnagyobb eredmény, de általában senki se vitatja, hogy a díjazottak nagy tudósok. Az irodalom már szubjektívebb, vagyis egyéni véleménytől függ, ki mit tart nagy regénynek vagy drámának. Ám ezeket is olyan szerzők kapják, akik letettek valamit az asztalra.
A Nobel-békedíj a legzűrösebb mind közül. Elvileg olyan politikai vezetőknek adják, akik a legtöbbet tették a nemzetek együttműködéséért, a testvériségért, a háborúk lezárásáért vagy elkerüléséért – egyszóval a békéért.
A béke nem egyszerű dolog
Csakhogy erről aztán igazán megoszlanak a vélemények. A béke ugyanis, ahogy a háború is: politika. És sokszor már az is majdnem háborúhoz vezet, hogyan lehet elérni a békét. Az ukrán háborút például az oroszok úgy gondolják lezárni, hogy elfoglalják Ukrajna nagy részét. Az ukránok viszont úgy, hogy megölik az utolsó orosz katonát is, aki a földjükre lép. Ez két nagyon különböző béketerv.
Sok vitát okoz az is, hogy a politikusok életútja ritkán egyszínű. Kevés köztük a szent ember, és lehet, hogy aki végül eléri a békét, az előtte már végigcsinált néhány háborút. Nobel-díjat kapott például Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió utolsó vezetője a békés kiegyezésért – pedig egy diktatúra élén állt, amely háborút is folytatott. Jasszer Arafat palesztin vezető gyakorlatilag terrorszervezetet irányított élete nagy részében, mielőtt a békés megoldás felé fordult. Barack Obama lényegében azért kapott béke-Nobelt, mert ő volt az első színes bőrű az Egyesült Államok élén. Nem kapta meg viszont az elismerést Mahatma Gandhi, az indiai békés szabadságmozgalom hőse. Ezt a bizottság utólag meg is bánta.
A Nobel-békedíj a viták ellenére rangos elismerés. Mivel olyan embereknek adják, akik elvileg emberileg is példamutatók, ritkán fordul elő, hogy valaki nyíltan magának követelje. Most viszont van, aki nagyon nyújtózkodik érte, és ez az ember persze Donald Trump. Az amerikai elnök úgy gondolja, hogy az izraeli helyzet rendezésében kellő érdemeket szerzett, és megérdemli a Nobelt. Eközben viszont kíméletlen háborút folytat a bevándorlók, a sajtó és az ellenzék ellen, és igazából Izraelben sem épp nyugodt a helyzet. Kérdés, megkockáztatják-e a norvégok, hogy Trump megsértődik, és még annyira sem lesz békés, mint eddig volt…
