Szép, napos, viszont szeles időnk lesz ma, eső nélkül. Ervin napja van. Egyben a csernobili atomerőmű-baleset negyvenedik évfordulója.
Negyven évvel ezelőtt nagyon más világ volt. Kelet-Európa felett barna felhőként lebegett a Szovjetunió ereje, amely ránk kényszerítette a szocializmus rendszerét. Amely minden jó szándéka mellett egy diktatúra volt. És ebben az uralomban nem volt szabad senki, így a sajtó sem.
1986-ban felrobbant egy atomreaktor Csernobil városa mellett, Ukrajna területén, ami akkor a Szovjetunió része volt. Az erőmű robbanása az egyik legsúlyosabb nukleáris baleset volt a világtörténelemben. A sugárzás óriási területet érintett, de erről tilos volt beszélni. Magyarországon is csak ijedt pletykák keringtek arról, mi is történt.
A katasztrófát végül a szovjet állam óriási erőbedobással kezelte: kitelepítettek mindenkit az erőmű közelében, hatalmas területeket tisztítottak meg, és betonburkolatot építettek a reaktor fölé. Csernobil jelképpé vált. Annak a jelképe a mai napig, hogy az atomenergia nem veszélytelen, és apró hibák is rettenetes következménnyel járhatnak. Atomerőművek azóta is működnek szerte a világon, de az államok feszülten figyelik, hogy ezek biztonságosan üzemeljenek.
Minden új találmány elhozza a maga veszélyeit. Ma arról írunk többek között, miért nem épültek helikopterek már ötszáz éve. Emellett pedig arról, kik lesznek az új kormány tagjai. Egy reaktorbalesethez képest tulajdonképp nem is történt ma semmi!


