Jóval korábban gyűjtöttük össze a kérdéseiteket, amiket Orbán Viktor miniszterelnöknek, illetve Magyar Péternek, a Tisza Párt elnökének írtatok. Orbán hivatalától semmilyen választ nem kaptunk, de még jelentkezhetnek e-mailben, ha akarnak. Magyar Péter pedig sokáig nem ért rá válaszolni. A gyereknapi rendezvényen végül egy másik újság, a Gulyáságyú riportere tette fel neki a kérdéseiteket. A beszélgetésről videó is készült, amit a cikk végén találsz. Köszönjük nektek a kérdéseket!
– Mi a hobbija, vagy mi lenne, ha volna rá ideje?
– Két hobbim van. Az egyik a kertészkedés. Nagymamámmal rengeteget kertészkedtem gyerekkoromban, nagybátyámnak rózsakertészete volt Szombathelyen. Dolgoztam ott, szedtük és kötöztük a rózsát, árultuk is. Ebből volt az első keresetem. Ha van időm, a mai napig csinálom. Ez jó hobbi, pihentet és felfrissít. A virágok nem szólnak vissza! De amióta elkezdtem a politikát, nem nagyon volt rá időm, a kertem meg úgy nézett ki, mint egy dzsungel. Idén igyekszem pótolni!
A másik hobbim viszont a politika.
Szerencsés az az ember, akinek a munkája a hobbija is. Én ezt hétvégén is szívesen csinálom.
– Mi a kedvenc fagyija?
– Úgy vagyok a fagylalttal, mint Gombóc Artúr a csokoládéval. Mindenféle fagyit szeretek! Ha nagyon választanom kell, akkor málnát vagy szamócát. Mangót… citromot. Esetleg a pisztáciát! Vagy egy jó csokoládét. Egyébként fagyiárus is szerettem volna lenni gyerekkoromban. Aztán nem lettem.
– Mit tenne a klímaváltozás ellen? Lesz-e környezetvédelmi minisztérium?
– Lesz környezetvédelmi és klímavédelmi minisztérium.
Nagy hiba volt a Fidesztől, hogy megszüntette ezt is, meg az önálló oktatási és egészségügyi minisztériumot. És szeretnénk a szakhatóságokat is megerősíteni, mert most fegyvertelenek a szennyezőkkel szemben. A szakhatóságok azok a hivatalok, amelyek ellenőrzik az ipari üzemeket, biztosítják, hogy például a vízbe és levegőbe ne kerüljenek káros anyagok. A klímaváltozás sokkal bonyolultabb, ezt nem lehet röviden megválaszolni. De fontos, hogy mindenkinek egyénileg is meg kell tennie, amit tud. És persze együtt kell működni állami szinten, sőt országoknak és egész földrészeknek.
– Mit változtatna az oktatásban, ha csak Önön múlna?
– A legfontosabb, hogy szeressenek a gyerekek tanulni.
Minden csecsemő tudásszomjjal születik. Tanulni akar, járni, beszélni. Az iskola feladata, hogy ezt megőrizze és táplálja. A másik, hogy felismerje minden gyereknél, miben tehetséges. Minden gyerek tehetséges valamiben. A mai szigorú, központosított oktatás nehezen fedezi fel és gondozza a tehetségeket. Nem lehet mindent egyformává tenni, sem a módszereket, sem a tankönyveket, mert a gyerekek is különbözőek.
– Tervezik-e, hogy kisebb létszámú osztályok legyenek? Sokkal jobb lenne a tanulás szempontjából!
– Nem Magyar Péter fog megmondani mindent. Én nem vagyok oktatási szakember, de nagyon sok ilyen dolgozik a Tiszának. Abban mindenki egyetért, hogy minél kisebb az osztály, annál hatékonyabb a tanulás, annál több ideje van a tanárnak egy gyerekre. Én ezt támogatom, de ez nemcsak anyagi kérdés. Tanárokat is kell képezni hozzá. Ezekben a kérdésekben a szakemberekre kell hallgatni.
– Több politikust támadtak meg mostanában a világon. Fél-e a merényletektől?
– Szerintem semmit nem lehet úgy csinálni, ha félünk. Vannak, akik hegyet másznak, más rendőrnek megy vagy katonának. Vannak veszélyes szakmák, én a politikát nem sorolom ide. Hiszek egy kicsit az eleve elrendeltetésben, hogy van az embernek egy sorsa, és ezzel nem szabad szembe menni. Szoktam egyedül vagy a gyerekeimmel járkálni a városban, és soha nem éreztem semmilyen félelmet. Alapvetően az emberek békések. A kommenthuszároktól, trolloktól meg nem kell megijedni, azoknak csak a billentyűzet előtt nagy az arcuk.
– Miért tartott ennyi ideig, hogy kiszálljon a Fideszből és ellene forduljon?
– Én nem voltam annyira benne a Fideszben, egy tag voltam a húszezerből. Nem voltam politikus, bár a volt feleségem valóban miniszter volt. De ha az ember egy csapatnak a tagja, akár egy sportcsapaté, akkor ott van egyfajta lojalitás, vagyis hűség. És ha valamelyik csapattársad nem játszik jól, vagy az edző nem tetszik, akkor nem az az első, de még a második sem, hogy palávert csinálsz és otthagyod őket. Ez egy nagyon nehéz döntés a sportban is, és egy politikai közösségnél is. Sok év őrlődés után éreztem úgy, hogy nem tudom ezt tovább csinálni, miközben belül a barátaimnak elmondtam a kritikákat. Sokan csalódnak egy közösségben, és nem mindenki áll ki aztán nyilvánosan. De nekem így alakult a sorsom.
Én sem így terveztem, de ezt dobta a gép.
És mivel a magyar emberek egy része ezt kérte tőlem, hát csinálom. Már csak azért is, mert a politika és a közélet gyerekkorom óta érdekel.
Köszönjük Gulyás Balázs (Gulyáságyú Média) közreműködését!
